Philippa Gregory: Az állhatatos hercegnő (Tudorok 1.)

Fülszöveg
Catalina, a spanyol infánsnő, akit még gyermekkorában eljegyeztek Arthur walesi herceggel, alig tizenöt évesen érkezik Angliába, a Tudorok udvarába. Az ifjú házasok kezdeti idegenkedése szenvedélyes szerelembe csap át – csakhogy történetük hamarosan szomorú fordulatot vesz. Arthur merész kívánsága azonban meghatározza hitvese további sorsát… Aragóniai Katalint úgy ismerjük, mint VIII. Henrik első feleségét, akitől a király végül nagy nehézség árán elvált, mivel az asszony nem szült neki fiúörököst. Az uralkodó ezután elvette Boleyn Annát, Katalin pedig az udvarból elűzve, magányosan töltötte utolsó éveit, bár mindvégig angol királynénak, Henrik törvényes hitvesének tekintette magát. Philippa Gregory azonban, ahogy rajongói már megszokhatták, most is szokatlan szemszögből ábrázolja a történelmet. Újabb sikerregényében nem a válás viszontagságaitól meggyötört, idősödő asszonyt ismerhetjük meg, hanem az ifjú hercegnőt, a vonzó és eszes, elszánt és állhatatos lányt, akit arra neveltek, hogy Anglia királynéja legyen, s aki addig küzd, míg meg nem szerzi azt, ami hite szerint megilleti. A romantikus történelmi regényeiről világszerte ismert szerző ezúttal is mély átéléssel rajzolja meg egy erős jellemű, céltudatos, de érző szívű nő életteli portréját.

Aragóniai Katalinról a legtöbb embernek VIII. Henrik kiöregedett és mellőzött felesége jut az eszébe, pedig Katalin története sokkal távolabbra nyúlik vissza annál, mintsem hogy Boleyn Anna feltűnt a színen, mint a király új szerelme és potenciális feleségjelöltje, aki miatt Henrik félreállította Katalint. Henrik bátyjának, Artúrnak a feleségeként Katalin boldog, tervekkel és reményekkel teli hercegné volt, Artúr halála azonban súlyos csapás volt számára. Nem volt senkije, a szülőföldjétől távol, idegen országban, a saját erejéből kellett boldogulnia, senkitől nem kapott sem anyagi, sem érzelmi támogatást és senkiben nem bízhatott.

Hosszú ideig várakozott, nem tudta, mi lesz a sorsa, haza nem mehetett, az angolok ugyanis úgy vélték, hogy a spanyolok nem fizették ki teljes egészében a hozományát, Angliában viszont nem várt rá semmilyen jövő, így hát két ország közé rekedve, évekig a külvilágtól elzárva élt. Aztán mégis fordult a kocka, eldőlt, hogy hozzáadják Artúr öccséhez, így VII. Henrik halála után királynéként uralkodhat majd VIII. Henrik oldalán.

És akkor vártam. Hihetetlen, de hat hosszú évig kellett várnom. Hat esztendő alatt tizenhét éves menyasszonyból huszonhárom éves nővé értem. Rá kellett jönnöm, hogy Henrik király haragja irántam keserű, eredményes és nem múló. Egyetlen királyi hercegnőt sem várakoztattak még ennyi ideig a világon, egyikkel sem bántak ilyen gonoszul, egyiket sem taszították ilyen kétségbeesésbe.

Philippa Gregory hitelesen és részletesen számol be Katalin életéről gyerekkorától kezdve az Artúrral és a Henrikkel való házasságán át, a vádlottak padja elé állításáig, ez idő alatt pedig teljesen megismerhetjük a jellemét és az érzéseit.

Katalin egy céltudatos, elszánt és határozott nő volt. Uralkodásra született és úgy is nevelték (nem csak egy király feleségének, hanem uralkodónak készítették fel), ám Henrik mellett nem teljesedhetett ki, eszét és tehetségét nem használhatta ki úgy, mint Artúr mellett. A cím hűen tükrözi a jellemét, valóban állhatatos volt, mind emberként, mind királynéként, mind keresztényként. Henrikkel való házassága kezdetben boldog volt, ám egy idő után megromlott a kapcsolatuk: Henrik keserűsége a fiúutód hiánya miatt, és Boleyn Anna iránti szenvedélyes, már-már eszelős vonzalma miatt mellőzni kezdte Katalint, aztán lassacskán teljesen eltávolodott tőle, és azon fáradozott, hogy elérje, a pápa érvénytelenítse a házasságukat. A királyné jelleme idővel egyre hajlíthatatlanabb lett, férje elhidegülése csak még jobban megacélozta egyébként sem simulékony személyiségét, és teljes mértékben a vallásba menekült. Mindig is hithű keresztény volt, de ragaszkodása a hitéhez, és merevsége az idő előrehaladtával egyre nagyobb méreteket öltött. Henrik próbálta bebizonyítani, hogy Katalin már nem volt szűz, amikor elvette, mert bátyjával elhálták a házasságot, de Katalin konokul kitartott amellett, hogy ártatlan volt, és Henrikkel veszítette el a szüzességét. Egész idő alatt Anglia törvényes királynéjaként, és Henrik törvényes, igaz hitveseként tekintett magára.

Katalin szélsőséges eltökéltsége, földhözragadtsága és túlzott vallásossága egyesek számára lehet, hogy már túl sok, és nem teszi vonzóvá a karakterét, de őszintén szólva engem lenyűgözött akaratereje és sziklaszilárd jelleme. Soha nem mondott ellent önmagának, következetesen tartotta magát az elveihez, és soha nem hagyta, hogy bármilyen nehézség elhomályosítsa a célját, miszerint ő lesz az a királyné, aki Anglia királya mellett jólétet és boldogságot fog teremteni az országban. Nemes, jólelkű asszony volt, aki egy egész nép felemelését tűzte ki céljául, de Henrik mellett esélye sem volt ezt véghez vinni. A király lakomákra, mulatságokra és háborúskodásra költötte az ország vagyonát. A nép egyébként nagyon szerette, ami érthető, hiszen jólelkű, kedves, tiszteletreméltó királyné volt, olyan, aki valóban méltó e címre.

Katalin előtt sem volt egyébként ismeretlen a háború, a szülei, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella elszántan harcoltak a mórok ellen, és Katalin – tekintettel mély hitére és vallásosságára – kérdés nélkül hitt anyja elveiben, hitte, hogy anyja akarata egyezik Istenével, ám idővel mégis belátta, hogy a háborúskodás és a gyűlölet nem vezet sehová, ami miatt tiszteletet érdemel, és ami újabb ékessége volt bölcsességének, intelligenciájának és annak, hogy igenis méltó a királynéi rangra. Idővel – e tekintetben – meglágyult, és nem tartotta létfontosságúnak a mórok üldözését, ami anyja szívügye volt.

Még fel sem fogtam, mit is jelent számomra, hogy így elidegenedtem a szüleimtől. Anyám halott, már nem tehetek szemrehányást neki, nem szállhatok vitába vele, legfeljebb képzeletben. De tudom, hogy ezek a hónapok mély és tartós változást indítottak el bennem. Ráébredtem, hogy másképp látom a világot, mint ahogy anyám látta. Már nem támogatom a keresztes hadjáratot sem a mórok ellen, sem bárki más ellen. Nem támogatom, hogy üldözzék őket, kegyetlenkedjenek velük, csupán azért, mert más a bőrük színe és más hitet őriznek a szívükben. Már tudom, hogy anyám nem volt csalhatatlan, s többé nem hiszem, hogy ő és Isten mindenről egyformán vélekedett. Továbbra is szeretettel gondolok anyámra, de már nem bálványozom. Azt hiszem, kezdek felnőni.

A háború nem válasz a háborúra, a háború nem vet véget a háborúnak. A háborúnak csakis a béke vethet véget.

Philippa Gregory ebben a könyvben Katalin érző, szerető, emberi odalát mutatja be, nem a bigottan vallásos, erélyes, zord arcát, ahogyan általában ábrázolják. Hiszen azon túl, hogy királyné, ő is ember; nő, anya és feleség, vágyik a szeretetre és a megbecsülésre, és egyáltalán nem rossz ember. A túlzott keménységet lehet ugyan jellemhibának nevezni, de ahogyan senki sem tökéletes, úgy ő sem, az, de minden rugalmatlansága ellenére melegszívű és humános volt, és kezdeti gyászán túllépve őszintén megszerette Henriket. Ezzel pedig kivívta a szimpátiámat, és nagyon sajnálom, hogy úgy alakult a sorsa, ahogy.

Amikor Arthur meghalt, majd meghasadt a szívem. De most, hogy a kisfiam halt meg, semmire nem vágyom, csak arra, hogy a szívem szűnjön meg dobogni.

Katalin ábrázolásán túl a regény további pozitívuma a stílusa, hiszen rendkívül gördülékeny és olvasmányos, ám mégis igényesen megírt, öröm volt olvasni. A cselekmény is izgalmas, habár ebben az esetben nehéz ezt értékelni, hiszen valós, történelmi eseményekről van szó, ám Philippa Gregory nem hagyja ellaposodni a történetet, nem vált át egy monoton, évszámokat szajkózó rossz tanár monológjába.

Kiváló történelmi regény ez, némi romantikával és viharos érzelmekkel megfűszerezve, érdekfeszítő stílusban. Ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt, és megalapozott tényekre vágyik, ám ódzkodik a száraz történelemkönyvektől, vagy éppen szeretné jobban megismerni a híres VIII. Henrik méltánytalanul keveset emlegetett első feleségét. Aki elolvassa ezt a könyvet, garantáltan nem fog csalódni, biztos vagyok benne, hogy sok érdekességgel és újdonsággal fog találkozni.