Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja

Nővérek könyvesboltjaFülszöveg
1962, Denver. Ebben a városban egy egyedül élő harmincas nő már-már bohémnak számít. Ám a harmincnyolc éves Kitty Miller elégedett a maga szingli létével. Anno együtt járt egy Kevin nevű orvossal – de amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy remélte, úgy döntött, hogy a saját útját fogja járni. Most annak a könyvesboltnak szenteli magát, amelyet a legjobb barátnőjével, Friedával együtt vezet, és esténként hazatér otthonos lakásába. Férj híján, akit vacsorával kellene várni, megengedhet magának egy-két italt munka után a barátaival; gyerekek nélkül, akiket reggel iskolába kellene indítani, akár egész éjjel fenn maradhat olvasni imádott macskája, Aslan mellett üldögélve.

Aztán elkezdődnek az álmok.

1963: Katharyn Andersson házasságban él nagy szerelmével, Larsszal. Álomotthonban laknak Denver kertvárosában, baráti szomszédságtól körülvéve. Eszményi hely a gyerekeik felnevelésére. Katharyn világa pontosan olyan, amilyet Kitty hajdan elképzelt magának… de csak az álmaiban létezik.

Kitty eleinte élvezi az éjszakai kiruccanásokat ebbe az alternatív világba. Bár ott nincs Frieda, nincs könyvesbolt, hiányoznak az ismerős arcok, Kitty egyre kevésbé vágyik kinyitni a szemét és elhagyni Katharyn vonzó életét. De az álomvilág minden egyes látogatással reálisabbnak tűnik. Ahogy kezd elmosódni a határ a két világ között, Kitty kénytelen szembenézni a bizonytalan jövővel. Milyen árat kell fizetnie azért, hogy az álomvilágban maradhasson? És mivel jár, ha elengedi?

A regény első fejezetében megismerhetjük Kitty-t és az életét: 38 éves egyedülálló nő, akinek van egy macskája, és a legjobb barátnőjével egy kis könyvesboltot vezet. Elégedett az életével, bár néha elfogja a vágy egy másfajta élet iránt, de alapvetően boldog. Hamarosan azonban álmaiban egy teljesen másik életet kezd el élni: egy külvárosi, denveri házban él a férjével és három gyerekével, de nincs könyvesboltja, Frieda-val nem legjobb barátnők, ehelyett a családanyák életét éli háztartásbeliként. Eleinte felkavarja, hogy minden egyes éjszaka ebbe a nagyon is valóságosnak tűnő családba csöppen bele, később azonban kezdi megszeretni, és egyre jobban visszavágyik oda, ahol eleinte bizonytalanul tudott csak eligazodni. Aztán idővel elkezd összemosódni a valóság és a fantázia határa, és Kitty már nem is tudja, mit gondoljon, mi igaz és mi nem…

Nagy elánnal és kíváncsisággal kezdtem neki a regénynek, mert tényleg hihetetlenül ígéretesnek és egyedinek tűnt, nem olvastam még hasonlót.

Kitty-nek egy, a barátnőjével folytatott beszélgetés után eszébe jut, hogy annak idején egy társkereső hirdetés útján megismerkedett egy Lars nevű férfival, akivel megbeszéltek egy találkozót, de a férfi végül nem ment el, és Kitty utána nem is ismerkedett többé. Ezt követően álmaiban elkezdi kísérteni ez a bizonyos Lars, akivel házasságban él, és három közös gyerekük is van.

Ahogy haladt előre a cselekmény, úgy lettem egyre csalódottabb, ugyanis egyre kilátástalanabbnak látszott, hogy bármilyen módon is igazi legyen az a másik élet, amit Kitty csak álmaiban élt át, de aztán történt valami, ami felvetette annak a lehetőségét, hogy talán mégis valósággá válhat, és onnantól kezdett igazán izgalmassá válni a regény, na nem mintha addig unalmas lett volna, de az volt az a pont, amikor elkezdtem lerágni a tíz körmömet, és erősen koncentráltam, hogy valóra váljanak Kitty álmai. Volt egy óriási csavar a történetben, amire őszintén nem számítottam, főleg nem egy romantikus regényben, szóval nagyon meglepődtem. Többet nem szeretnék elárulni a cselekményről, el kell olvasni, és meg kell ismerni a különlegességét, spoiler nélkül nem lehet róla többet mesélni.

A regénynek van egy utánozhatatlan miliője, amihez nyilván hozzájárul az is, hogy a ’60-as évekbeli Amerikai Egyesült Államokban játszódik, de ettől eltekintve Kitty mindkét élete ad egy-egy olyan pluszt, ami kedves a szívemnek: az egyik életében ott van a hangulatos kis könyvesbolt egy eldugott belvárosi utcácskában, (igazi régimódi kis üzlet, nem az a fajta, ami a nagy plázákban és bevásárlóközpontokban van), a másikban pedig a családja. Mindkettő az élete része, de a család mégsem állítható szembe egy könyvesbolttal, és idővel arra vágyik, hogy bárcsak élhetné csak az álmaiban létező életet.

A könyvben egyébként sok történés a “Mi lett volna ha?” örök kérdése köré épül fel. Sok meg nem történt eseményt és elszalasztott lehetőséget vázol fel, ami minden ember életében felmerül. Ugyan ki ne gondolkodott volna el azon, hogy mi lett volna, ha máshogyan dönt? Milyen lenne most az élete? Teljesen mindegy, hogy azért tesszük fel magunknak ezt a kérdést, mert hálásak vagyunk az életünkért, és időnként belegondolunk, hogy mennyivel rosszabbul is alakulhatott volna minden, vagy azért, mert szeretnénk ha minden jobb lenne, szerintem nincs ember, aki legalább egyszer ne tette volna fel ezt magának, és ne rágódott volna azon, hogy mi lett volna ha… És a Nővérek könyvesboltja nagyon sok tekintetben e köré a kérdés köré épül, és érdekes gondolatokat indít(hat) az olvasóban.

Egyetlen momentum nem tetszett a könyvben, az pedig az volt, amikor Kitty anyja azt mondta a lányának, hogy fontos a család, az a legfontosabb, de nem lehet minden. Ez azonban igazán nem von le semmit a történet értékéből, egyszerűen csak arról van szó, hogy én ezt máshogy látom.

Az intuícióim tehát nem csaltak, nagyon élveztem a könyv olvasását, imádtam minden sorát.  Lebilincselő, csodálatos, érzelmes történet, és szó szerint igazán álomszerű. A kivitelezése egyedi és bizony tartogat egy-két meglepetést a gyanútlan olvasó számára.

A stílusa nem szépirodalmi, de az igényesebb szórakoztató irodalom kategóriájába tartozik, nem egy silány ponyva, hiába kortárs romantikus regény. Könnyed, bűbájos könyv, kedves meglepetés a romantikát kedvelő olvasóknak, szép csomagolásban, kivételes és elbűvölő tartalommal.

Cynthia Swanson: Nővérek könyvesboltja” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Ez érdekesen hangzik, bár a romantikus nem az én műfajom. A nyálasan romantikus fajta, vagy azért nem annyira?

    Kedvelés

    1. Egyáltalán nem nyálas, nincsenek benne értelmetlen ömlengések. És hiába romantikus regény, nem az a megszokott fajta, ami két ember kapcsolatát mutatja be az ismerkedéstől fogva, amiben nyilván szerepe van az álomszerű kivitelezésnek. A kortárs romantikát én sem kedvelem kifejezetten, inkább a klasszikus romantikus regényeket preferálom, de ezt nagyon szerettem olvasni, mert tényleg különleges.

      Kedvelik 1 személy

Hozzászólás a(z) Bea bejegyzéshez Kilépés a válaszból