Philippa Gregory: A Boleyn örökség (Tudorok 4.)

Fülszöveg
Ki ne emlékezne George-ra, a mohó és csapodár udvaroncra, a gyönyörű, ám becsvágyó Anna királynéra, és Maryre, a másik Boleyn lányra, aki a három testvér közül egyedüliként élte túl túl VIII. Henrik kegyetlen bosszúját? A róluk szóló történet, A másik Boleyn lány nemcsak Angliában lett az Év Romantikus Regénye, hanem világszerte nagy sikert ért el. 2008 májusától a regényből készült hollywoodi szuperprodukció a hazai mozikban is látható. Most pedig itt a történet folytatása, a Boleyn örökség. Újra VIII. Henrik udvarában vagyunk, pár év múlt csak el a sorsfordító és vallásújító események óta, s a király udvarában két újabb áldozat-jelölt tűnik fel: a német Klevei Anna és a csalárd Howard család méltó sarja, a kis fruska Katalin. Az ő elbeszélésükből ismerhetjük meg ezt a vészterhes időszakot. A regény harmadik főszereplője és narrátora a korábban sógornőjét és férjét elvesztő, számító, Jane Boleyn.

Boleyn Anna, Aragóniai Katalin és Jane Seymour halottak, a király pedig feleség nélkül maradt, ami tarthatatlan állapot, hiszen az, hogy a harmadik neje megszülte Edwardot még nem garancia semmire, még több fiúörököst kell adnia Angliának, ugyanis be kell biztosítani a trónt. Ahogyan az ő bátyja, a trón korábbi várományosa is betegség következtében elhunyt, úgy Edwarddal is történhet bármi, és akkor Anglia a főurak martalékává válik. Feleséget kell választania, ami nem könnyű feladat, hiszen több tényezőt is figyelembe kell venni. Először is, ki méltó arra, hogy egy olyan hatalmas ember, mint Henrik oldalán éljen, és a kegyeiben részesüljön? Másodszor, ki olyan csinos, hogy megfeleljen a király kényes ízlésének? Harmadszor, ki olyan intelligens, hogy partnere legyen Henriknek a magasröptű vallási vitákban? Negyedszer, ki olyan alázatos és engedelmes, hogy ne szálljon szembe a király akaratával, és ne essen a hűtlenség bűnébe? És utoljára: ki alkalmas arra, hogy egészséges fiúgyermeket szüljön?

Nehéz kérdések ezek, és Henriknek is fejtörést okoznak, de Oliver Cromwell közbenjárásával a választása egy német protestáns hercegnőre esik, aki nem más, mint Klevei Anna. Egy bájos, ifjú hölgy, akit szigorú bátyja gondos felügyelet alatt tartott, elzárva mint valami mesebeli királylányt. Anna nagy reményeket fűz a frigyhez, de erős félelmei is vannak: egyrészt ismeri elődei történetét, másrészt pedig nem beszéli a nyelvet, ami okoz neki némi kellemetlenséget. Egyébként kedves, kellemes megjelenésű – bár az angol udvar ízlésének nem megfelelő öltözködésű -, intelligens, határozott és egyszerű fiatal lány, aki nem szeretne mást, mint jó feleség, királyné és egyszer majd anya lenni.

Anna és a király megismerkedése azonban nem zökkenőmentes, amiért Henrik a továbbiakban végig neheztel, és hamar külön is válnak útjaik. Kevesebb, mint hat hónapig tart a frigyük, amit nem hálnak el, és mivel Anna nem kirívó, visszafogott jelleme nem felel meg a királynak, mondvacsinált indokkal érvényteleníti a szerinte létre sem jött házasságot.

Röviden ennyi történik Jane Seymour halála és Klevei Anna trónra kerüléséig (vagyis hát hivatalosan nem ült a trónon, mert a koronázás nem történt meg), részletesebben nem írnék le semmit, a képet a könyv kellően árnyalja.

Philippa Gregory három szemszögből meséli el Anna és utódja, Howard Katalin történetét, ami különbséget jelent az előző két kötethez képest. A mesélők: Klevei Anna, akinek, miután elkerül az udvartól, nem sok szerepe van, Jane Boleyn, akinek bőven van szerepe, és Howard Katalin, akinek egyetlen bűne az volt, hogy buta kislány volt, nem olyasvalaki, aki királynénak való, de ez tulajdonképpen nem is az ő bűne.

Hogy Anna milyen volt, fentebb nagy vonalakban vázoltam, róla nem is tudok többet írni. Egy nyájas, jólelkű, feltűnés nélküli nő, akinek bárki szívesen lenne a barátja, és akinek a társaságában jól érzi magát az ember. Ő volt az egyetlen Henrik feleségei közül, aki méltó lett volna arra, hogy Aragóniai Katalin utódja legyen. Kedveltem a puritánságát, szókimondó és egyenes jellemét. Tudta hol a határ, de soha nem hazudtolta meg önmagát, és ezt becsülöm és értékelem.

Jane Boleyn karakterét azonban rendkívül kettősre alkotta meg a szerző, és nem tudom, hogy ez tudatos döntés volt-e a részéről. A másik Boleyn lányban úgy ismerjük meg a három Boleyn testvéren keresztül, mint egy kotnyeles, rosszindulatú, pletykás, nemkívánatos, utálatos perszónát, aki tanúskodott a saját férje ellen, és koronatanúja volt annak a pernek, ami a vérpadra juttatta Annát és George-ot. Ezzel szemben A Boleyn örökségben egy olyan nő képe rajzolódik ki, aki szerette a férjét, szeretett volna jó viszonyt kialakítani sógornőjével, Annával, és sajnálja a történteket. Sokszor mereng a múlton, amikor ő narrál, sok a visszaemlékezés. Bizonygatja, hogy mindenről Thomas Howard, Norfolk hercege tehet, ő tervelt ki mindent, neki pedig nem volt más választása, mint engedelmeskedni. Thomas Howard a legromlottabb az egész játszmában, ami körülfonja VIII. Henrik életét és udvarát, de ő sosem próbálta megjátszani magát. A király előtt természetesen igen, hízelgett és meghunyászkodott, ha kellett, de a családja jól ismerte, és tudta, hogy hatalomvágya a királyéval vetekszik. Érzelmei sosem voltak, nem törődött másokkal, még a legközelebbi családtagjaival sem, csak és kizárólag önmagával és a saját érdekeivel. Szóval bármilyen ellenszenves figura is, tudjuk, hogy ő a gonosz, alattomos vigyorú, cinikus bábjátékos, Jane viszont önámító és önmentegető ebben a részben. A herceg teljes mértékben kihasználta, ami undorító húzás volt, de Jane kérdés nélkül engedelmeskedett neki, túl naiv volt, tudhatta volna, ha kitör a botrány, a herceg nem fogja őt megvédeni. A könyv végén, a herceg szembesíti Jane-t mindennel, ami egy kellemetlen, de elkerülhetetlen és szükségszerű jelenet volt. A legjobb stratéga kétségkívül Thomas Howard, Norfolk harmadik hercege volt, aki nagyon ügyesen játszott és egyensúlyozott. Teljesen mindegy, hogy Henrik ki mellett állt, a Howardokat vagy a Seymourokat pártolta, vagy hogy politikai és férfiúi érdekei kit kívántak vérpadra vagy máglyára küldeni, Thomas Howard mindig mindent megúszott, és végig a király kegyeltje volt.

Aztán jött a kis Howard Katalin (sokszor csak Kittiként emlegetik), aki nagyon fiatalon került egy olyan férfi ágyába, aki akár a nagyapja is lehetett volna. Semmit nem tudott az életről, csupán azt, hogy kell széttennie a lábát egy férfinak, nem kapott megfelelő neveltetést, és minden hiányzott belőle, ami egy királynéból csak hiányozhat. Más módon, mint Boleyn Annából, ő hiába volt önző és közönséges, de ravasz volt, és vágott az esze, ezzel szemben Kitti egy butuska kis fruska volt, aki csak szeretett párnacsatázni a barátnőivel, és az volt a legnagyobb problémája, hogy a cobolyprém, amit a királytól kapott, vajon értékesebb-e, mint Klevei Annáé volt-e. Nem látta át a politikát, sem a gazdaságot, nem volt sem művelt, sem olvasott, nem értett semmihez, és nem is akart tanulni. Lusta volt és buta. Olyan, volt, mint egy óvodás kislány, és úgy is viselkedett, ami nem is az ő bűne, soha nem figyeltek oda rá. Míg Aragóniai Katalint születésétől fogva kivételes neveltetésben részesítették és felkészítették arra, hogy egy napon királyné lesz, amíg Klevei Anna hercegnőnek született és akként élt, addig Howard Kittinek fogalma sem volt semmiről. Míg Boleyn Annában is volt annyi ravaszság, hogy elhitesse Henrikkel, méltó a királynéi címre, de Kitti ő tényleg egy üresfejű fruska volt. Még a viszonyba is mások hajszolták bele, ami miatt végül meg kellett halnia. Azt azonban nem lehet rá mondani, hogy rosszindulatú vagy gonosz lett volna. Klevei Annát is sajnálta, és örült, hogy egykor “barátok” voltak, és minden együgyűsége ellenére nem volt sem rossz szíve sem rossz akarata.

Philippa Gregory érzékletesen visszaadta a trónon egymást követő nők különböző jellemét, és az egyik dolog, ami miatt nagyon szeretem a könyveit, a hitelességen és az olvasmányos stíluson túl: le tudja festeni a különböző karaktereket, és nemcsak úgy, mint régen élt, feledésbe merült híres történelmi alakokat, hanem úgy, mint embereket, akik valójában ugyanolyanok mint mi: tele tervekkel, célokkal és érzésekkel. Akik ugyanúgy küszködnek szerelmi bánattal, családi viszállyal, betegséggel. Akik ugyanúgy örülnek, félnek és nem akarnak mást, csak boldogok lenni. Néhányan még hatalmasok és gazdagok is, de nem mindannyian.

Nagyon jól kitöltötte azokat a hézagokat, amelyekben nem volt biztos, mert nem támasztják alá történelmi források, és egyetlen percig sem éreztem, hogy a valóságtól elrugaszkodott verziókkal traktált volna, ugyanis ha logikusan végiggondoljuk, nem történhetett sokkal másképpen, mint ahogyan Philippa Gregory leírta. Ebben a kötetben a legtöbb a fehér folt, ugyanis a regény végén is megjegyzi, hogy Klevei Annáról és Howard Katalinról tudunk a legkevesebbet, az ő életükről és “uralkodásukról” maradt fenn a legkevesebb adat.

Ez a regény kevésbé dinamikus, mint az előző rész, aminek több oka is van. Ténylegesen három, egyébként nyolc évet ölelnek fel az események – A másik Boleyn lányban tizenhárom évet követhetünk nyomon -, és Boleyn Anna volt a legtüzesebb, legnyughatatlanabb Henrik összes felesége közül, ami átüt a lapokon. Az ő erőteljes, szenvedélyes karaktere ad egy lendületet a regénynek, ami a többiből hiányzik. Az előtte lévő rész és az utána következők is érdekesek és lebilincselőek, de más formában. Aragóniai Katalin más természetű volt, Az állhatatos hercegnőt az ő kiváló jelleme teszi érdekessé, a további kötetekben a király pedig egy büdös, beteg, öreg, kövér, tébolyult zsarnok, míg a Mary Boleynnal való viszonya és Boleyn Annával való házassága során fiatal, jóképű, ereje teljében lévő ember volt, habár hangulatváltozásai már akkor is kiszámíthatatlanok voltak. Mindenesetre ezek a tényezők mind hozzájárulnak ahhoz, hogy A másik Boleyn lány mozgalmasabb kötet, mint a többi, de én ezt nem könyvelném el hátrányként a többi kárára, hiszen mindegyikben más karakterek kerülnek megjelenítésre, és a könyv stílusa és hangulata is ehhez igazodik, ami viszont óriási pozitívum. Már csak azért is, mert nem minden író képes hangulatot is átadni a regényeivel, de Philippa Gregorynak sikerült, és ha nem tudnám melyik kötet kiről szól, akkor is érezhető lenne a hangvételből, hogy igen, itt erről az illetőről van szó.

Ajánlom elolvasásra ezt a részt is, mert szükséges a megértéshez, és ahhoz, hogy teljes legyen a kép VIII. Henrik és feleségei életéről és uralkodásáról.