Stephen King: Az Intézet

Fülszöveg
Az éjszaka közepén Luke Ellis szüleit brutálisan meggyilkolják a saját házukban, őt pedig elrabolják. Másnap Luke egy intézetben ébred egy ugyanolyan szobában, mint a sajátja, mellette pedig hasonló szobák nyílnak, bennük hasonló fiúkkal és lányokkal: mindannyian különleges természetfeletti képességekkel rendelkeznek. A szigorúan őrzött intézményt igazgató Mrs. Sigsby egyetlen célja könyörtelenül kinyerni a gyerekek erejét, akár kínzás árán is. Ahogy sorra tűnnek el társai, Luke érzi, menekülniük kell, azonban ebből az intézetből még soha senki nem szökött meg. Elindul a küzdelem a jó és a gonosz között egy olyan világban, ahol a jók nem mindig győzedelmeskedhetnek.

Az Intézet az utóbbi évek legijesztőbb és legjobb könyve a horror királyától rajongói és kritikusai szerint is. Hangulatában egyszerre idéződnek fel benne a nagy klasszikusok, a Carrie, A ragyogás, A tűzgyújtó és az Az.

Nagyon vártam ezt a könyvet, de sajnos hatalmasat csalódtam benne. Amennyire beharangozták, és amit a fülszöveg ír róla (az utóbbi évek legijesztőbb és legjobb könyve), arra számítottam, hogy ez valami különlegesség lesz a horror királyától, valami csavaros pszicho-thriller, horror elemekkel vegyítve, e helyett kaptam egy középszerű, kiszámítható történetet, ami egy az egyben egy Stranger Things koppintás.

A fülszöveg le is ír mindent, nagyon spoileres, egyszerűen nincs mögötte semmi extra, és nagyon hamar ki lehet találni, hogy mi lesz a történet vége, ahogyan azt is, hogy Tim és Luke szála hogyan fog összekapcsolódni. A cselekmény nagyon lassan indul, ami jellemző ugyan Stephen Kingre, de a terjengős bevezetőnek általában oka van, jelen esetben csak azt szolgálta, hogy elaludjak olvasás közben. Kb. 200 oldalon keresztül semmilyen érdemleges vagy plusz információt nem kapunk, ami hozzátenne a történethez.

Nincs benne semmi ijesztő, semmi horrorisztikus, de pszicho-thriller elemek is csak nyomonként fedezhetőek fel benne. A természetfeletti lényeket leszámítva egy az egyben a Stranger Things első évada, csak sokkal kevésbé izgalmas és kidolgozott módon. (A többi évadról nem tudok nyilatkozni, mert csak az elsőt láttam.) Egy titkos állami szerv kísérletezik telekinetikus és telepatikus képességgel rendelkező gyerekekkel, hogy mi célból, az csak később derül ki. Luke szintén rendelkezik ezen képességekkel, ezért elrabolják, ám rendkívül okos, és nem nyugszik bele, hogy halálra kínozzák az Intézetben, ezért eldönti, hogy bármi áron, de megszökik onnan, és segít a többi gyereknek is kijutni. Nem írom le, mi történik, de aki eljut a könyv feléig, az a másik felét ki fogja találni.

Nem volt benne semmi Stephen Kingből, ezt egy középszerű, fantáziátlan szerző is megírhatta volna… A tűzgyújtóból valóban véltem felfedezni elemeket a regényben (sajnos csak halványan, pedig az tényleg egy remekmű), de a Carrie-ből és A ragyogásból nem (az Azt nem olvastam).

A karakterekkel nem tudtam szimpatizálni, még a jókkal sem, Stephen King ezúttal nem ment túl mélyre, biztonsági játékot játszott, sablonos, kétdimenziós figurákat alkotott. Az alaptörténet jó, és még úgyis lehetett volna izgalmas és érdekes, hogy a Stranger Things ugyanerre az alapra épül, mert Stephen King képes lett volna többet belevinni – ha akart volna. Nem tudom, mi történt vele: kifogyott az ötletekből, vagy kell a pénz? Mindenesetre nekem egyáltalán nem tetszett, pedig az elején még reménykedtem, hogy nem lesz ám olyan egyszerű lezárás, Stephen King biztosan visz bele valami csavart, valami extrát, kizárt dolog, hogy egy semmit tegyen le az asztalra. Hát, pedig sajnos most ez történt. Nagyon bánt az is, hogy a karakterek olyan borzasztóan laposak, ez sem jellemző rá.

Bánom, hogy elolvastam, időpocsékolás volt az egész, inkább néztem volna Stranger Things-et. Ha valaki nem biztos benne, hogy elolvassa-e ezt a könyvet, ajánlom helyette inkább a sorozatot.