Őszi könyvajánló

Sosem írtam még tematikus könyvajánló posztot, ennek pedig az az oka, hogy nagyon eklektikus az ízlésem, sokféle műfajú, stílusú és témájú könyvet olvasok, és még soha nem tudtam egy konkrét tematika köré épülő, 5-10 könyvből álló ajánlót összeállítani. Az utóbbi időben azonban több olyan kötet került a kezembe, amelyek számomra tipikusan őszi olvasmányok, főként a hangulatuk miatt (amit néha nagyon nehéz szavakkal átadni, közel sem biztos, hogy másból is hasonló érzéseket vált ki ugyanaz a könyv) de persze őszi jelenetek is előfordulnak bennük.

Egyébként ez az egyik kedvenc évszakom, én igazi őszi-téli típusú ember vagyok, imádom a színeket, az illatokat, az ízeket, a hangokat, még a borongós, esős időjárást is, de egy napsütéses, ragyogó, színpompás őszi nap is igazán fel tudja tölteni a lelkemet. Ugyanúgy szeretek a természetben lenni, mint bevackolni egy meleg takaró alá a kedvenc könyvemmel és egy bögre forró teával, és hallgatni az eső kopogását. Kisregény hosszúságban tudnék még áradozni az őszről (és a télről szintén), de nem ragadtatom el magamat, álljon itt a könyvajánló listám. Előre szólok, hogy ebben a posztban az ősz és a hangulat szavak nagy mennyiségben fognak előfordulni. Remélem, találtok a kedvetekre való olvasmányt, írjátok meg hozzászólásban, ha valamelyik felkeltette az érdeklődéseteket, vagy ha valamelyiket már olvastátok. Ajánlásokat is szívesen fogadok, írjatok-írjatok. :)

Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei

A leginkább őszi könyv, amit valaha olvastam. A történet egy amerikai ikerpárról szól, akik megöröklik elhunyt nagynénjük londoni lakását. A lányok szülei szintén ikrek voltak, ám nagynénjükkel (Elspeth) sosem találkoztak, és édesanyjuk (Edie, az Edwina rövidítése) sosem mesélt arról, hogy miért romlott meg a kapcsolatuk, de tudták, hogy egy nagy, szörnyű titok lappang a háttérben. Csodálkoztam magamon, hogy ez a rejtély nem annyira érdekelt, sokkal jobban izgatott, hogy melyik karakternek hogyan alakul majd a sorsa, ami szintén példázza a regény különleges atmoszféráját. Elspeth szelleme a lakásban kísért, akivel időnként kommunikálnak, bár inkább Valentina tölt el fél napokat azzal, hogy Elspeth-tel beszélgessen. Ahogyan Elspeth erősödik, és szellemként egyre több mindenre képes, Valentina egy idő után látni kezdi, igaz, csak homályosan, de már nem csak az ouija tábla segítségével tudnak beszélgetni.

Elképesztően erőteljes atmoszférájú, mágikus és borzongató kísértethistória, ami elemi erővel szippantott be már az első olvasás alkalmával. Nagyon ajánlom, az egyik kedvenc könyvem, és nem csak a hangulat, hanem a történet és a karakterek miatt is.

Charlotte Brontë: Jane Eyre

Természetesen az örök kedvencem, a Jane Eyre sem maradhatott le a listáról. A helyszín, a s komor hangulat, és egy súlyos titok miatt ezt a kötetet is leginkább ősszel szeretem a kezembe venni, bár érdekes, hogy valamiért mindig tavasszal olvastam a legtöbbször. A történet főszereplője Jane, aki fiatalon árvaságra jut. Nagybátyja (Mr. Reed, édesanyjának a testvére) veszi magához, aki azonban szintén meghal, így Jane-t nagybátyjának a felesége, Mrs. Reed (születetett Sarah Gibson) gondozza tovább. Kerestem a jó szót erre, de semmi nem fejezi ki eléggé, mert jóformán csak a szolgálók foglalkoznak Jane-nel, Mrs. Reed ugyanis gyűlöli, sem nem gondozza, sem nem neveli, csak korholja, szidja és bántja a kislányt, aki borzasztóan érzékeny, és egyszerűen képtelen elviselni, hogy őt nem szeretik, holott soha nem csinál semmi rosszat. Ezt nagyon át tudtam érezni, én is nehezen tűröm az igazságtalanságot, és szegény Jane mindenért büntetést kap, akármit csinál, csak azért, mert nem Reed. Aztán Mrs. Reed arra az elhatározásra jut, hogy iskolába küldi Jane-t, méghozzá a szigorúan vallásos, bentlakásos lowoodi intézetbe. Jane itt nyolc évet tölt el, először növendékként, majd tanítónőként dolgozik, de idővel rájön, hogy többre vágyik ennél. Kalandokat akar, izgalmakat, bejárni és felfedezni ismeretlen tájakat, tanulni, fejlődni, jobbá tenné önmagát és a világot is. Minden egyszerűsége ellenére heves tűz lobog benne, de ezt nem kiáltja világgá, nem ripacs, nem érzi úgy, hogy minden gondolatát meg kellene osztania a világgal, megőrzi magának gondolatait, álmait és vágyait. Aztán arra az elhatározásra jut, hogy új állás után néz, méghozzá úgy, hogy hirdet az egyik helyi újságban. Így szegődik el nevelőnőnek Mr. Rochester gyámleánya, Adèle mellé.

A regény sajátos, semmivel össze nem hasonlítható, misztikus légköre azonnal magával ragadott. A szintén vadregényes romantikus angol vidék pedig a szívem csücske, ennél tökéletesebb helyszínen nem is játszódhatna a történet.  Thornfield Hall, a vidéki kúria, ahol Mr. Rochester él, megejtően gyönyörű, méltóságteljes, ám kissé sötét és titokzatos hely, ahol éjszaka furcsa kacagás hallatszik, és a harmadik emeleti folyosók még nappal is félelmetesek, nemhogy éjszaka. Ősszel olvasva a legjobb élmény.

Daphne Du Maurier: A Manderley-ház asszonya

A Jane Eyre-hez kapcsolódik a Manderley-ház asszonya is, hiszen Charlotte Brontë regényének átdolgozásáról van szó. A történet főszereplője – akinek nem tudjuk a leánykori nevét – árva és nincstelen, és egy idősebb hölgy, Mrs. Van Hopper társalkodónőjeként keresi a kenyerét. Monte Carlóban ismerkedik meg Maxim de Winterrel, aki feleségül kéri és hazaviszi otthonába, Manderley-be. Az újdonsült Mrs. de Wintert azonban kellemetlen meglepetés éri: Manderley-ben ugyanis minden férje előző, elhunyt feleségére emlékezteti. Mindenki a néhai Mrs. de Wintert, Rebeccát sajnálja tragikus halála miatt, a ház minden egyes szeglete őt idézi, ráadásul kiderül, hogy Mrs. Danvers, a házvezetőnő betegesen rajongott Rebeccáért, és mindent megtesz annak érdekében, hogy Mrs. de Wintert elüldözze, ugyanis gyűlöli, hogy átvette szeretett úrnője helyét, és képtelen elfogadni az újonnan kialakult helyzetet. Az is zavarja az ifjú arát, hogy férje gondolatai is folyamatosan máshol járnak, ő pedig nem mozog elég ügyesen az előkelő feleség szerepében.

Manderley, a tökéletes vidéki kúriát testesíti meg, ideális helyszín egy ilyen misztikus történet számára: hatalmas, drága bútorokkal berendezett szobákkal és mesebeli kerttel büszkélkedhet. A tenger partján terül el, félelmetes, sűrű erdő veszi körül. Gyönyörű, ámde baljósló jelenség, ahol a múlt szellemei kísértenek és a nyugtalan lelkek egész éjjel föl s alá járnak a könyvtárszobában. Ahol a sarkokon és a nem használt szobákban sötét árnyak leselkednek az arra járókra… Annak ellenére, hogy a történet egy része nyáron játszódik, már-már elégikus és misztikus hangulata miatt az őszi olvasmánylistán a helye.

J. K. Rowling: Harry Potter könyvek

Tekintettel arra, hogy az ifjú varázslótanonc, Harry Potter a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola tanulója, kalandjainak az iskolai tanév ad keretet, ezért a legtöbb jelenet ősszel és télen játszódik, és hát a boszorkányok, varázslók, egyéb mágikus lények, és maga a mágia világa tipikusan őszi témák. Ráadásul a halloween-i és karácsonyi ünnepségekről is jobban esik akkor olvasni, amikor ezek valóban aktuálisak.

Julia Rochester: Ház a világ peremén

Az idei év egyik legjobb könyve, a könyv, ami bemászott a bőröm alá, és ami az olvasása óta mindennap eszembe jut. Nyomasztó atmoszférájú, esős tájakon játszódó igazi a hangulatregény, amiben a családi titkok elemi erővel kavarják fel az állóvizet, megjelennek a mítoszok, régmúlt idők hajótöröttei, vándorai, az ajtófélfák megvetemednek, az emberek megállapodnak, megbetegszenek, eltávolodnak, vagy éppen közelebb kerülnek egymáshoz, alakok válnak ki a ködből, régi mesék válnak valósággá. Csodálatos, elmét bódító utazás ez, izgalmas kaland a tágra nyílt szemű, mesére vágyó gyermeklelkű felnőtteknek.

Shirley Jackson: Hill House szelleme

Shirley Jackson a közelmúlt nagy felfedezettje, akinek két magyarul megjelent könyve olvasás után azonnal a kedvencem lett. A történet a szó szoros értelmében véve valóban nem eseménydús (négy ember Hill House-ba, a kétes hírú vidéki kúriába utazik, hogy a ház természetfeletti jelenségeit vizsgálják, és az ott eltöltött napjaikat követhetjük nyomon). Hill House az ember bőre alá mászik, már az apró hangulati leírásoktól is libabőrös lettem, és egy hétig tartott befejeznem a könyvet, amit szívem szerint egy szuszra elolvastam volna, annyira féltem. Mindig félbe kellett hagynom, mert nem bírtam, az idegeim pattanásig feszültek, kopogásokat, recsegéseket véltem hallani. Sötét, neurotikus kötet, őszi estéken a leghatásosabb.

Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni jól van

Eleanor Oliphant furcsa, és a szociális készségei nem a legfejlettebbek, ezért nincsenek barátai. Senkit nem érdekel, hogy mi van vele, senki nem kérdezi meg, hogy hogy van. Emberi kapcsolata csupán a munkatársaival és a szociális gondozókkal, valamint anyukával van, akivel hetente egyszer – szigorúan szerdán – telefonon beszél. Szerinte ez így teljesen rendben van, az alapvető létfenntartáson kívül nincs semmilyen (érzelmi) szükséglete. Az élete rendben van, tökéletesen elboldogul egyedül, nincs szüksége senkire. Csak három üveg vodkára minden hétvégén, hogy el tudja viselni a saját létezését. Péntek délután, miután lejár a munkaideje, és bevásárol a Tesco-ban (mirelit pizzzát, vodkát, esetleg tésztát és néhány zsemlét), magára zárja az ajtót, és hétfő reggelig ki sem lép rajta, sőt, még csak meg sem szólal, hiszen senkivel nem beszél.

Ez valószínűleg csak számomra őszi olvasmány, alapvetően a komoly, kicsit depresszív hangulata miatt került fel a listára, ráadásul először novemberben olvastam, biztos emiatt is őszi könyvként maradt meg bennem. Nagyon ajánlom, fontos témát dolgoz fel, okos, érzékeny és élvezhető módon.

Celie Rees: Bűbájos Mary, Farkasszem

A történetre sajnos már nem igazán emlékszem (mégis voltam olyan bátor, hogy felírjam a listára), de elképesztően pozitív benyomások maradtak meg bennem erről a két könyvről (amelyek egy sorozat részei egyébként), de tipikus őszi könyvként élnek az emlékeimben, ráadásul a természetfeletti szál is ráerősít erre.

Mats Strandberg, Sara B. Elfgren: Engelsfors-trilógia

Az Engelsfors kötetek esetében sem emlékszem minden részletre (elég régen olvastam már), de ez igazi északi, boszorkányos, varázslatos kötet, és ha emlékeim nem csalnak – tekintettel arra, hogy a szereplők diákok – a keretet itt is az iskolaévek adják, és a cselekmény nagy része ősszel és télen játszódik. Csakúgy mint a Bűbájos Mary-t és a Farkasszemet, ezeket is szeretném újraolvasni, mert nagyon szeretem őket, de megkoptak már.

Joanne Harris: St. Oswald fiúiskola

Baljós, légkör, régi titkok, még régebbi iskola, iskolaév, ugye szintén főként őszi-téli időszak, és egy feszültségtől terhes zárt világ (ahogy a könyv fülszöveg nagyon találóan fogalmaz). Mágnes módjára vonzott magához a történet, a St. Oswald történelmi jellege, öreg szokásai, szigorú, mégis otthonos jellege, a padlófényező és a krétapor illata, a lemezek és a könyvek, a harangtorony, a dicsőségtáblák, az 59-es terem, a törpe, és minden, ami eme intézmény maradandó tartozéka volt számomra leginkább őszi hangulatot idézett, és ha jól emlékszem, ősszel is olvastam.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s