J. K. Rowling: A karácsonyi malac

Fülszöveg
A hétéves Jack mindennél jobban szereti a plüssmalacát. Aztán egyszer – épp Szenteste napján – az undok mostohanővére kidobja Püsmacot az autóból! Hiába kap helyette a fiú egy sokkal szebb plüsst, imádott kedvencét nem pótolhatja. Ám karácsony éjjele a csodák ideje, amikor minden életre kelhet… Így aztán Jack és bosszantó új játéka, a karácsonyi malac kockázatos utazásra indul az Elveszettek Birodalmába, hogy kimentsék a fiú legjobb barátját a szörnyűséges, játékpusztító Veszejtő markából. A veszélyes kalandban segítségükre van egy beszélő uzsonnásdoboz, egy bátor iránytű és egy Remény nevű szárnyas lény, de igyekezniük kell, mert ha nem találják meg Püsmacot még éjfél előtt, soha nem jutnak haza! Szívet melengető, izgalmas történet arról, mit jelentenek a gyerekeknek a játékok. J.K. Rowling legújabb könyvének, amelyhez a méltán népszerű Jim Field készített kedves illusztrációkat, vitathatatlanul ott a helye a klasszikus családi kedvencek között.

A tavalyi év nagy slágere volt J. K. Rowling legújabb mesekönyve, amit annak ellenére, hogy én is megrendeltem, amint megjelent, csak idén olvastam el. Fogalmam sincs miért, lehet, hogy sok volt, hogy a csapból is ez folyt, és bármennyire is a kedvenc szerzőmről van szó, ez kicsit elvette a kedvemet attól, hogy elolvassam. Kár volt, ugyanis minden túlzás nélkül állítom, hogy ez az egyik legszebb és legmeghatóbb mese, amit valaha olvastam. Végigsírtam szinte az egészet, de a második felét biztosan, a végére pedig teljesen kikészültem lelkileg. Akinek megvan, de halogatja, vagy nem tudja eldönteni, megéri-e elolvasni, annak azt tudom tanácsolni, hogy ne habozzon, mert egy csodálatos, lélekig hatoló, nagyon mély, gyönyörű mese a karácsonyi malac története.

Jack szülei elválnak, a kisfiú édesanyja pedig újra férjhez megy, és Jacknek lesz egy mostohatestvére is, Holly. Jack rendkívül nehezen éli meg a változásokat, új ház, új iskola, új környezet, új család. Ebben a nagy kavalkádban egyetlen biztos pont az életében a plüssmalaca, Püsmac, aki azóta hű társa, amióta csak az eszét tudja. Éjszakánként neki mondja el a bánatát, ő itatja fel a könnyeit, amikor senki nem figyel rá. Püsmac mindig ott van, jó az illata, ölelnivaló, és minden körülmények között vigaszt nyújt Jacknek. Aztán amikor egy vita elfajul Jack és Holly között, Holly kidobja az autóból Püsmacot az autópályán, akinek nyoma vész. Jack vigasztalhatatlan lesz, semmi mást nem akar, csak visszakapni Püsmacot, és ezért hajlandó bármit megtenni. Nagymamája, hogy enyhítse unokája szomorúságát, vesz Jacknek egy másik, egy karácsonyi malacot, ám a kisfiút nem érdekli, neki nem holmi pótlékra van szüksége, hanem csakis Püsmacra, akinek Püsmac illata van, és akivel annyi mindenen ment már keresztül.

Szenteste azonban a csodák estéje, és Jack újdonsült malacával (akit később Kalacnak nevez el) lehetőséget kap, hogy elutazzon az Elveszettek Birodalmába, és megmentse Püsmacot. A vállalkozás nagyon veszélyes, ugyanis élő gyermek soha nem járt még ezelőtt ebben a világban, és ha valaki rájön, hogy Jack megszegte a szabályt, akkor óriási bajba kerül.

Ezúttal sem csalódtam J. K. Rowlingban, elképesztően színes, kalandos, fantáziadús mesét kanyarított, ami egyben nagyon szomorú, és tőle megszokott módon mély mondanivalóval rendelkezik. A veszteség és gyász gyötrelmét és feldolgozását hihetetlen nagy empátiával mutatja be, nem hazudja el a nehéz és fájdalmas részeket sem. Hiába a gyerekekhez szól gyermeknyelven, felnőttek számára is terápiás jellegű lehet ez a regény, ugyanis Jackkel együtt megjárjuk a mélységeket és a magasságokat, megtanulva küzdeni azért, amiért lehet és érdemes, és megtanulva elfogadni azt, amin nem lehet változtatni.

Jack nem csak Püsmac elvesztését gyászolja, hanem az édesapjáét is, és miután a szülei elváltak, még nagyobb szüksége lett a malacra, hiszen már nem csak a legjobb barátja volt, hanem az “elvesztett” szülő által hagyott űrt is betöltötte a lelkében. Ezért amikor Püsmacot is elveszti, olyan mélységes bánat telepszik rá, amivel nem tud mit kezdeni. Úgy érzi, senki nem szereti őt igazán, senki nem figyel rá, hiszen ha így lenne, az édesapja nem ment volna el, az édesanyja pedig nem kényszerítette volna arra, hogy elköltözzenek és iskolát váltsanak, és új családtagokhoz kelljen alkalmazkodnia. Csakis Püsmac az egyetlen, akinek ő igazán számít, nem csoda hát, hogy tűzön-vízen átmegy kedvenc malacáért. Mert ez nem csak egy egyszerű plüss, sosem volt az, de a rengeteg változás következében még fontosabb szerepe lesz, mint előtte. Jack számára Püsmac nem kevesebbet jelent, mint magát az egész világot, hiszen ő már akkor is megvolt neki, amikor a szülei még házasok voltak, és egy boldog családot alkottak Jackkel és Püsmaccal együtt. Püsmac maga az emlékezet, Jack teljes addigi életének jelképe.

Nagyon szimpatikus volt, hogy J. K. Rowling nem nyomta el Jack negatív érzéseit, hanem hagyta, hogy a kisfiú megélje azokat, és megtanulja kezelni. Ezen az úton rengeteg segítőtársa volt a sok elveszett játék személyében, de leghűségesebb segítője, új malaca, Kalac volt, aki önként vállalkozott rá, hogy segít Jacknek megkeresni Püsmacot. Milyen furcsa dolog, hogy az új játék, amit a tulajdonosa nem akar, hajlandó kockázatot vállalni azért, hogy a régi kedvencet megmentsék. Micsoda önzetlen cselekedet ez, és később kiderül, hogy mekkora kockázatot vállalt ezzel Kalac Jackért, annak ellenére, hogy tudta jól, a kisfiú nem szereti. Ez a fajta szeretet áthatja az egész történetét szellemiségét, az ereje pedig elsöprő. Hiszen ki tud úgy szeretni, feltétel nélkül, hogy nem vár érte cserébe semmit? Még a legtudatosabb embereket is elvárásokat támasztanak néha a szeretteik irányába, hiszen mindannyian emberek vagyunk, nem tudunk kibújni a bőrünkből, de ebben a mesében megjelenik a feltétel nélküli önzetlen szeretet, ami nem kér, csak ad. És micsoda erő rejlik benne!

Ennek a történetnek a hőse, ahogyan a cím is fémjelzi, Kalac, a karácsonyi malac. Nem Jack, aki elindul, hogy megmentse Püsmacot. Persze nagyon érett és bátor cselekedet ez a részéről, de Kalac segítsége nélkül a vállakozása elbukna.

Imádtam, hogy J. K. Rowling megszemélyesítette a játékokat, én magam is gyerekkoromtól így tekintettem a legapróbb, legjelentéktelenebb játékomra is, szívfájdalom volt, ha valamelyik elveszett, vagy ki kellett dobni, annyira szívmelengető megoldás volt ez, és én annyira sajnáltam az összes elveszett tárgyat és játékot, amire már senkinek nem volt szüksége, és amit senki nem szeretett. Tárgyakat megsajnálni, igen, ezt érte el nálam J. K. Rowling. Nem semmi teljesítmény.

A történet fordulatokban gazdag, és habár boldog a befejezés, egyáltalán nem olyan módon, ahogy arra számítottam, hanem sokkal, de sokkal jobban! Depresszív hangulata ellenére felemelő, bemutatja, hogy a boldogság nem jön könnyen, tenni kell érte, az élet nehéz és küzdelmes, gyerekeknek, felnőtteknek (és természetesen játékoknak) egyaránt, de van benne sok jó is, amiért megéri küzdeni, és a fény mindig győzedelmeskedni fog az árnyék felett, és nem létezik olyan akadály, amit a szeretet és az összetartás ne küzdene le.

Az Elveszettek Birodalmában tett utazás természetesen Jack családjára is hatással lesz, és mind a kisfiú, mind Holly, mind a szülők érzései rendeződnek. Megtanulnak odafigyelni egymást, és meghallani, meghallgatni a másik érzéseit, illetve szükségleteit, hisz mind csak ugyanarra vágytak: figyelemre, elfogadásra és szeretetre.

Teljes szívemből csak ajánlani tudom ezt a könyvet minden korosztálynak. Kisebb gyerekeknek még nem olvasnám el/nem adnám a kezükbe, olyan 7-9 éves kortól merném ajánlani, mert tényleg egy komoly, mély történet, de rengeteget lehet épülni általa. Több ilyen mesét a világnak, amiből erőt, reményt lehet meríteni, és ami ilyen csodálatos ívet fest a veszteség fájdalmának, és a szeretet és remény győzelmének. Arról nem is beszélve, hogy mekkora támasz lehet ez egy olyan gyermeknek (de tényleg akár felnőttnek is), akit bármilyen veszteség ért, Jack példája segíthet neki is feldolgozni a vele történteket, teljességében megélni, megérteni és elfogadni az érzéseit.

Csodálatos történet, engem teljesen elvarázsolt, de úgy, mint mese még sohasem. Ritkán mondok ilyet, aki régebb óta követ, tudja, hogy nem vagyok az a fajta, aki olyasmit mondana, hogy ezt mindenkinek kötelezően el kellene olvasnia, maximum ajánlani szoktam olyat, ami szerintem olvasásra érdemes. De úgy gondolom, hogy A karácsonyi malacnak, minden gyermek könyvespolcán ott a helye.

Hírdetés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s