Fülszöveg
Robin Ellacott magánnyomozót egy kétségbeesett, zilált nő, Edie Ledwell keresi fel az irodában, és könyörög, hogy hallgassa meg. Robin hirtelen nem is tudja, mit gondoljon. Edie a népszerű internetes rajzfilmsorozat, a Koromfekete szív egyik alkotója, és egy „Anomie” álnevű, titokzatos figura a neten pokollá teszi az életét. Edie kétségbeesetten szeretné kideríteni, kicsoda valójában Anomie.
Robin arra jut, hogy ebben a nyomozóiroda nem tud segíteni – és meg is feledkezik az egészről, de néhány nap múlva döbbenten olvassa a hírekben, hogy Edie-t sokkolóval megbénította, majd meggyilkolta valaki a Highgate temetőben, ahol a Koromfekete szív játszódik.
Robin és társa, Cormoran Strike belecsöppennek az Anomie valódi személyazonossága után folyó nyomozásba. Csakhogy a netes álnevek, üzleti érdekek és családi konfliktusok bonyolult szövevényében Strike és Robin ezúttal olyan ügyben találják magukat, amelyben a szokásosnál is nehezebb helyes következtetésekre jutni – és amely újabb és még szörnyűbb veszélyekkel fenyegeti őket…
A Koromfekete szív izgalmas, ördögien okos krimi, valódi mestermű.
Remegve vártam a Cormoran Strike sorozat új részét, amit azonnal előrendeltem, amint volt rá lehetőség, és még a megjelenés napján át is vettem, hogy aztán egy szűk egy hét alatt ki is végezzem a több, mint 1100 oldalas monstrumot.
Az elején egy kicsit megijedtem, ugyanis nehezen helyezkedtem bele a történetbe, valahogy nem kapott el úgy a hangulata, mint az eddigi részeknek, a kezdő jelenetet is furcsán sutának, elkapkodottnak éreztem, de aztán idővel szerencsére egymásra találtunk, és minden olyan volt, mint régen. Nem tudom egyébként mi volt ennek az oka, lehet csak nem túl jó passzban vettem kézbe, vagy nagyon izgatott voltam, ki tudja… De kb. 30-50 oldal után helyreállt a rend az univerzumban.
Ez alkalommal Robin és Strike egy online zaklatással kapcsolatos ügyben nyomoz, nekem nagyon tetszett a témaválasztás, egyrészt (sajnos) ez egyre elterjedtebb jelenség, szóval megvolt az aktualitása is, másrészt eléggé kihasználatlan cselekményszál (bár Joanne Harris Kékszeműfiú c. regényében szintén központi szerepet kap egy online napló, de teljesen más a könyv felépítése és hangulata), ezért még az újdonság varázsával hat. Nehéz jól megírni, de természetesen ebben nem volt hiba, igaz a hasábos megoldás kissé zavaró volt, de ez csak technikai részlet. (Az online beszélgetések úgy épültek fel, hogy két/három hasábra osztották a könyv oldalát attól függően, hány privát beszélgetés volt. Az első hasáb általában a nyilvános chat volt, a második és harmadik hasábot pedig a privát beszélgetések foglalták el, itt azért figyelni kell, hogy ne csússzon el az olvasó figyelme.)
A hangulat továbbra is elsőrangú, a magánéleti szálak pedig tovább bonyolódnak, ezúttal főleg Strike-é, akinek az életében még mindig jelen van volt menyasszonya, Charlotte, igaz akarata ellenére, de nem kevés fejfájást okoz mind neki, mind a nyomozóirodának. Robin és Strike kapcsolata tovább erősödik, néhol konfliktusokkal tarkított, de alapvetően tökéletesen kiegészítik egymást és nagyon összeillő párost alkotnak. Egyre nagyobb az összhang közöttük, ennyi év után már teljesen összecsiszolódtak, ami mind a mindennapokban, mind a nyomozások során megmutatkozik, és fontos is ez az összeszokottság, hiszen az átlagos ügyek mellett mindegyik kötetben van egy bonyolult nyomozás, amire ugye a fő cselekményszál épül, és itt azért kardinális kérdés a kompatibilitás.
Strike szerelmi élete továbbra is katasztrofális, folyamatosan olyan nőket választ, akik egyszerűen nem illenek hozzá, ráadásul nem is kezel jól minden helyzetet, bár bevallom, én átérzem a rendkívüli zárkózottságát, és azt, hogy borzasztóan nehezen nyílik meg, mert én is ilyen vagyok. Ez egy átok tud lenni a másik félnek, aki pedig nem érti ezt és magára veszi, de a megfelelő személlyel azért sokkal könnyebb, Strike pedig rendre olyan nőkkel kezd kapcsolatot, akikkel semmi közös nincs bennük.
Robin továbbra is az egyik kedvenc női karakterem, független, erős, okos, megfontolt és empatikus, két lábban áll a földön, ráadásul szerintem sok olvasó talál olyan pontot az életében vagy a személyiségében, amivel könnyedén tud azonosulni, egyszerűen lehetetlen nem kedvelni. Imádom, hogy szenvedélyesen szereti a munkáját, vannak ambíciói, de mégsem az a törtető fajta, aki mindenkin átgázol, sőt ennek pont az ellentétje, együttérző és törődő. Itt már sokkal több döntést hoz meg egyedül, Strike jóváhagyása nélkül, ez kifejezetten tetszett.
A nyomozóiroda dinamikája is szuperül fel van építve, Patet, a titkárnőt nagyon csípem, akinek a mogorvasága valójában óriási szívet takar. Annyira színes és sziporkázó karakter, egyszerűen imádom a beszólásait és a csípkelődéseit, örülök, hogy Robinon kívül van még egy állandó női dolgozó, feldobja a hétköznapi jeleneteket, és tényleg igazi egyéniség.
Az aktuális nyomozás rendkívül szövevényes, és kitartó figyelmet igényel, ugyanis az online felhasználók valódi személyiségét is nyomon kell követni. Megfelelő informatikai tudás nélkül borzasztó nehéz kideríteni, ki rejtőzik egy-egy online nick mögött, Robin és Strike ezúttal is nem kevés csaláshoz és megtévesztéshez folyamodik. Úgy éreztem, eddig ebben a kötetben jelent meg a legtöbb és legkülönfélébb hátterű szereplő, ami izgalmas volt, és J. K. Rowling nagyon jól építette fel a személyiségeiket, és ügyesen el is terelte a figyelmet a gyilkosról.
Fogalmam sem volt, ki a tettes, még csak a közelében sem jártam a megoldásnak, és bevallom, itt egy picit csalódást okozott a regény. Na, nem azért, mert nem jó nyomon voltam, a Kakukkszón kívül egyik részben sem találtam ki, ki a gyilkos, hanem azért mert nem éreztem kellően megalapozottnak sem a személyét, sem az indítékait. Míg az előző kötetetek esetében sokkal alaposabban fel volt építve ez a szál, és teljes mértékben racionális magyarázata volt mind a kilétének, mint a tettének, itt úgy éreztem, J. K. Rowling csak úgy odavetett valakit. Egyetlen apró utalást találtam a könyvben, ami a történet végén újra előjön, de legalább féltucat egyéb személynek sokkal több oka és lehetősége lett volna rá, hogy megölje Edie Ledwellt.
Ettől függetlenül magát a történetet és a nyomozást imádtam, de számomra ez egy kevésbé ütős és jól megindokolt befejezés volt. Volt viszont van egy óriási csavar az online felhasználókkal kapcsolatban, aminél csak kapkodtam a levegőt, az zseniális megoldás volt, sokkal ütősebb volt, mint maga a végkifejlet.
Ami még egy picit csalódást okozott, bár ez nem a történet hibája, az a sok szerkesztési hiba, elírás és néhol a furcsa, magyartalan fogalmazás. Biztos vagyok benne, hogy a kiadó nagyon sietett a regénnyel, hiszen szerették volna karácsony előtt megjelentetni, és már rengetegen várták is a megjelenését, de személy szerint én szívesebben vártam volna még inkább egy hónapot, minthogy egy hibáktól hemzsegő kötetet forgassak.
A vége ellenére elképesztően fordulatos, izgalmas és élvezetes A Koromfekete szív, aki szereti a sorozatot, szerintem nem fog csalódni benne, és most már tényleg remélem, hogy a következő kötetben végre bekövetkezik az elkerülhetetlen. Aki olvasta, tudja, mire gondolok…
KÜLÖN(C)VÉLEMÉNY 