Fülszöveg
Az ötvenes évek Amerikájában játszódó történetet a világhírű írónő álnéven jelentette meg, és nem véletlenül: a könyv nagy botrányt kavart.
A húszas éveiben járó Therese egy manhattani áruházban dolgozik eladóként, és jobb életről, szerelemről ábrándozik. Egyik nap meglátja Carolt, a jómódú, nála idősebb szép asszonyt, aki kihűlt házasságában vergődik, amelyből csak a kislánya iránt érzett határtalan szeretete miatt nem tud kilépni.
A két nő között azonnal szikra gyúl, és az ártatlannak induló barátságuk az érzelmek hatására egészen más irányt vesz.
A regény először 1952-ben jelent meg, és azóta világszerte meghaladta a milliós példányszámot. Az Oscar-díjas rendező Todd Haynes filmet is készített belőle olyan impozáns főszereplőkkel, mint a kétszeres Oscar-díjas Cate Blanchett, valamint Rooney Mara. A filmet máris öt Golden-Globe díjra és hat Oscar díjra jelölték.
A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
Ez a könyv egy könyvtári impulzuskölcsönzés volt, ha nem láttam volna a filmet, biztosan nem figyeltem volna fel rá, de nagyon örülök, hogy annak idején rátaláltam a Netflixen, mert ez egy csodálatos történet, és a regény még jobb, mint a film, bár tény és való, a film is kiváló. Pszichológiai szempontból is nagyon érdekes ez a könyv, annyi minden megjelenik benne már csak a szülő-gyermek kapcsolatot és a szülő hiányát illetően, hogy az egész megérne egy alapos elemzést. Mivel nem tudok a lényegéről spoilerek nélkül írni, mindenki ennek a tudatában olvasson tovább.
Az 1950-es években járunk az Amerikai Egyesült Állomokban, ahol a tizenkilenc éves Therese egy áruház játékosztályán dolgozik, csupán alkalmi jelleggel a karácsonyi időszakban, valójában díszlettervező, és ebben a szakmában szeretne elhelyezkedni. Az áruházban találkozik Carollal, a harmincas éveiben járó előkelő megjelenésű, kifinomult nővel, aki azonnal magára vonja a tekintetét, és onnantól fogva, hogy megpillantja, nem tud másra gondolni. Barátság szövődik közöttük, de elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy igazából ez már az első perctől több, mint barátság, mindketten vonzódnak egymáshoz, már-már magnetikus erővel, és ez az erős vonzalom árad is a lapokról.
A történetet Therese meséli el, mégis Carol alakja köré épül minden, ő a középpontja minden eseménynek (nem csak a Therese-zel való kapcsolata vonatkozásában) mint a Nap, ami körül a bolygók keringenek. Therese naiv és tapasztalatlan, szinte még gyerek, míg Carol tapasztalt, világlátott, érett nő, nem csoda, hogy Therese felnéz rá és belehabarodik. Nagyon hamar nagyon erős érzelmi kötelék alakul ki kettejük között, de az írónő nem sieti el ennek a kibontakoztatását. Ami nagyon hamar megfogott, az a regény stílusa, gyönyörű, andalító a nyelvezete, ami már-már költői, léleksimogató volt olvasni.
Therese egyébként mindaddig nincs tisztában vele, hogy a nőkhöz vonzódik, amíg nem találkozik Carollal, sőt a regény kezdetén párkapcsolatban él Richarddal, akivel pedig nem sok közös van bennük. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Carol házas (éppen válófélben van), és van egy kislánya, Rindy, akinek a láthatási jogaiért küzd.
Therese számára Carol nem csak a szerető, hanem az anya szerepét is betölti, őt ugyanis gyermekkorában elhagyta az édesanyja, és láss csodát, egy idősebb nőbe szeret bele, aki gondoskodik róla, mind a fizikai (minthogy egyen eleget), mind az érzelmi szükségleteiről. Ez természetesen nem teszi semmissé azt, ami köztük van, de vannak olyan jelenetek, ahol Carol tulajdonképpen úgy bánik Therese-zel, mint egy tehetetlen kis játékbabával (ágyba dugja, tejjel itatja), és ez tökéletesen szimbolizálja, hogy Carol nem csupán a szerelmet képviseli Therese életében, és ez fordítva is igaz. Carol küzd a kislányáért, akit már a történet kezdetén alig láthat, és mindazt az anyai szeretet, amit távolból Rindynek nem tud megadni, megkapja Therese.
Nagyon érdekes volt erről a dinamikáról olvasni, és Patricia Highsmith hibátlanul gyúrja össze ezt a két különböző típusú kapcsolatot, Therese és Carol viszonya iskolapéldája annak, hogyan találják meg egymásban azt, ami mindkettejüknek hiányzott/hiányzik a szülő-gyermek kapcsolatból.
Aztán ott van az a tény, hogy hogyan viszonyultak az 1950-es években az azonos neműek kapcsolatához, még csak egy kézfogást sem vállalhattak fel nyilvánosan, főleg hogy Carolnak szó szerint a kislánya volt a tét. A férje természetesen minden erejével azon van, hogy elszakítsa Carolt a lányától (tud ugyanis arról, hogy Carol vonzódik a nőkhöz), és ez elég komoly indulatokat váltott ki belőlem. Csak azért, mert Carol nem illik bele a társadalmi nőideál fogalmába, már automatikusan valamiféle beteges szörnyszülöttnek bélyegzik, és nem számít, milyen jó anya, mennyire szereti a kislányát, és hogy Rindy is az édesanyjával szeretne élni, Carol férje, és az ő szolgálatában álló férfiak mindent megtesznek, hogy ezt ellehetetlenítsék. Óhatatlanul az Anna Karenina jutott az eszembe, ahol Anna hozott ugyan rossz döntéseket, és nem tudtam teljes mértékben együttérezni vele, de az, hogy egy viszony miatt nem engedték, hogy láthassa a kisfiát, túlzás volt. Itt ugyanez ismétlődött meg, csak itt amiatt, mert Carol nem egy férfit, hanem egy nőt szeretett. Egy anyát elszakítani a gyermekétől az egyik legkegyetlenebb dolog a világon.
Ha megtagadta volna önmagát, Carol talán többet is ki tudott volna csikarni a férjéből az egyezség során, és sokat gondolkodtam azon, helyesen cselekedett-e. Le kellett-e volna mondania a gyermeke érdekében a boldogságról, a szerelemről és egy tagadással és elfojtással teli életet élnie? Én valószínűleg megtettem volna, de nem tudom elítélni Carolt, amiért máshogy döntött, de valahol mégis úgy érzem, megbukott anyaként, ahogyan Anna Karenina kapcsán is ezt éreztem. Valójában azonban azok a férfiak buktak meg emberként, aki ilyen döntésre kényszerítették ezeket a nőket.
Therese és Carol egy olyan élethelyzetben találkozott, amikor Carol sebezhető és kiszolgáltatott volt, Therese pedig még kereste önmagát, és elbűvölte egy nála sokkal érettebb nő. Rendkívül szenvedélyes, szélsőséges érzelmektől túlfűtött kettejük viszonya, de nem hiszem, hogy olyan, ami hosszú távon kitartana. Tipikusan az, ami hirtelen, elemi erővel lobban lángra, de Therese fel fog nőni, rá fog unni, talán ki is fog ábrándulni Carolból, és talál majd valakit, aki jobban illik hozzá, és akivel egyenrangú társak lehetnek. Therese és Carol ugyanis nem azok, Carol mind a korát, mind a társadalmi, mind az anyagi helyzetét tekintve Therese felett áll, és ez már a korai időszakban is feszültséget okoz közöttük, éveken, évtizedeken keresztül ez tarthatatlan lenne. Therese számára ez a kapcsolat az első szerelem szépségét adja, Carolnak pedig menedéket egy érzelmileg túlterhelt, gondokkal teli időszakban.
Érdekes volt az is, hogy habár Therese mennyire naiv, mennyire gyermeki még, néha milyen jól és komolyan látta az életet, hogy aztán pillanatok alatt, valamiféle éretlen gyermeki állapotba kerüljön vissza. Nagyon jó párbeszédek és gondolatmenetek jelennek meg benne, és érdekes, hogy a férfiak éppen csak fel-feltűnnek, mégis mennyire uralják a nők életét, amin sajnos nincs mit csodálkozni, tekintve milyen dátumot írunk a történet idején.
Különleges gyöngyszem ez a regény, szépirodalmi igényességű, stílusos és időtlen, nagyon örülök, hogy rátaláltam és elolvastam, a filmet is újra meg fogom nézni.
KÜLÖN(C)VÉLEMÉNY 