Szabó Magda: Disznótor

Fülszöveg
Hasas hófelhőkkel terhes ólomszürke ég borul a vidéki kisvárosra. Tóth János tanító családjában disznóvágás lesz, s míg a toros vacsorára készülnek, váratlan események zúzzák szét a hétköznapok nyugalmát, évtizedek óta felszín alatt lappangó ellentéteket robbantva ki. Két nap leforgása alatt két család élete fordul föl fenekestül. Két családé, amelyek mindenben különböznek egymástól, s amelyek sorsát mégis eltéphetetlenül egybefonja a huszadik század történelme. A szegénysorból származó Tóth Jánost özvegy édesanyja hihetetlen áldozatok árán taníttatta. Tóth mégis elhagyja őt és két testvérét, mert belebolondul a valaha jómódú földbirtokos Kémeryék ifjabbik lányába, Paulába. Őt nővérével és öccsével a fukar, szigorú nagymama neveli, akitől a gyerekek több verést kapnak, mint szeretetet vagy ételt. Nem csoda hát, hogy miután a gőgös Paula hozzákényszerül öccse házitanítójához, Tóth Jánoshoz, a férfinak szüntelen megvetés és megaláztatás jut osztályrészül. Vajon meddig tartható fenn egy kapcsolat, amely az egyik félnek mindent, a másiknak semmit sem jelent? A Disznótor az eltemetett titkok regénye: egyszerre sötét tónusú bűnügyi történet és megrázó, görög sorstragédia.

Szabó Magda ezúttal sem kíméli az olvasót: ebbe a rövid családregénybe töménytelen mennyiségű kegyetlenséget sikerült belepréselnie, az érzelmek igen széles skáláját végigjártam olvasás közben. Tóth János története szomorú, elkeserítő és tragikus. Egy olyan társat választott magának, aki lenézi, majdhogynem undorodik tőle. Semmire sem tartja, ahol csak tudja, megalázza őt is és a családját is, János pedig szó nélkül tűri mindezt, mert imádja Paulát, valósággal rajong érte.

János egy jólelkű, melegszívű tanító, ám a nagy szerelemben teljesen megfeledkezett a családjáról, akik szintén nem szívesen vették fel a kapcsolatot a legidősebb fiúval, tekintve, hogy egyszer, egy közös családi vacsorán a Kémery lány hogy megszégyenítette őket, és János nem tett ellene semmit. Aztán ott van Paula (Pólika), aki egy rideg, számító, életunt, keserűséggel teli nő. A nagymama, vagyis az öregasszony tett róla, hogy ilyen legyen, ő nevelte a három Kémery gyereket, és szeretetet, törődést nem sokat adott nekik. Paula a saját fiát sem tudta tiszta szívvel szeretni, sőt, úgy éreztem, hogy még Szalay Gábort sem.

Jánost a jámborsága miatt mindenki egy idiótának tartja, de csak azért, mert nem emel szót Pólika viselkedése ellen, nem jelenti azt, hogy nincs tisztában vele, milyen a felesége. Tudja ő jól, inkább csak nem akarja tudni. Gyenge, gyáva ember, aki bálványozza Pólikát, úgy gondolja, hogy mindenki más téved vele kapcsolatban, és túl szigorúan ítélik meg.

Az írónő nem könnyíti meg a dolgunkat, minden fejezetben más szereplő gondolatait ismerhetjük meg, és eltart egy darabig, míg kibogozzuk a családfát, sokáig semmilyen támpontot nem kapunk. A regény rövidségéhez képest rengeteg a szereplő, emiatt nagyon kell figyelni, hogy megértsük, kivel mi történik, mi játszódik a múltban, és mi a jelenben. Ez azonban nem von le semmit a történet értékéből, sőt… Tetszik, hogy Szabó Magda nem hagyja, hogy elkalandozzunk, tökéletes és mély figyelmet, teljes elkötelezettséget követel az olvasójától. Ám nemcsak emiatt nehéz olvasmány ez… Rátelepszik az emberre, a bőre alá mászik, szétterjed a bensőjében, és fojtogatja, míg csak el nem jön a megváltó (?) jelenet.

János tette őszintén meglepett, a legkevésbé sem számítottam rá, főleg a szelíd természete miatt nem. Nem állítom, hogy egyetértek vele, de meg tudom érteni, és együttérzek vele. Amikor kiderült az igazság, összeomlott a teljes világa, minden amiben hitt, és ki kellett húznia a fejét a homokból. Hirtelen kellett szembesülnie azzal, hogy az egész élete hazugságra épült. Mégis úgy gondolom, mindenkinek jobb lett volna, ha csak szép csendben továbbáll. Főleg neki és Antalnak. Ettől függetlenül teljesen átérzem a dühét és a sértettségét, Pólikát pedig nem tudom sem szánni, sem sajnálni.

Megannyi kérdést vet fel ez a könyv, amit mindenkinek magának, a saját lelkiismerete alapján kell megválaszolnia. Vagyis nem kell, de érdemes. Miért? Azért mert Tóth János esete Kémery Paulával bizony nem is olyan ritka, csak az emberek nem teregetik ki a magánéletüket, főleg nem a problémákat. Miért is tennék? Nem is kell. Nem tartozik senkire, ami zárt ajtók között történik, de nem árt, ha néha egy kicsit mindenki magába néz, és elgondolkodik a saját életén. Persze nem minden történet végződik úgy, mint a Disznótor, de az is épp elég tragédia, ha úgy két ember úgy él le egy életet, mint János és Pólika.

A legnagyobb kérdés, hogy bűnös-e Tóth János? Én még tudtam választ adni erre a kérdésre, és egyértelműen talán nem is lehet.

SPOILER! Vajon Andrea azért volt olyan ellenséges Jánossal, mert végig tudta, hogy nem ő az apja? SPOILER VÉGE.

Egy újabb zseniális alkotása ez az írónőnek, minden részletéért odavoltam, igazi mélységeket mozgat meg, nagyon erőteljesen hat az ember érzelmeire, mindeközben végig hiteles marad, nem válik hatásvadásszá, és ömlengőssé. Érezhető, hogy a kedvenc görög sorstragédiáiból merítette az ihletet, a Disznótor bármelyikkel felveszi a versenyt.