Guilty pleasure olvasmányok

Ez alkalommal én is meghívást kaptam a Témázás e havi körébe, amit ezúton is nagyon köszönök. A téma a guilty pleasure olvasmányok, illetve a jelenséghez való viszonyunk. Nagyon szerettem írni ezt a posztot, és kíváncsi vagyok a többiek véleményére is a témában.

Nem is tudom, mikor találkoztam először a guilty pleasure kifejezéssel, de emlékszem, teljesen elhűltem, és elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most nekem szégyellnem kellene, hogy elolvastam egy ponyvát, és esetleg még tetszett is? Én mindig is mindenevő olvasó voltam (egy-két témát leszámítva, ami tényleg egyáltalán nem érdekel), többször is kifejtettem már, hogy számomra az a fontos, hogy a könyv, amit olvasok, jó legyen (ami nyilván szubjektív, erről írtam is korábban), teljesen mindegy, hogy az szórakoztató- vagy szépirodalom, klasszikus vagy kortárs, romantikus, bűnügyi vagy történelmi regény.

Forrás.
“Guilty pleasure olvasmányok” Tovább olvasása

Joanne Harris: Csokoládé (Csokoládé 1.)

Fülszöveg
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja…

Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

“Joanne Harris: Csokoládé (Csokoládé 1.)” Tovább olvasása

Őszi könyvajánló

Sosem írtam még tematikus könyvajánló posztot, ennek pedig az az oka, hogy nagyon eklektikus az ízlésem, sokféle műfajú, stílusú és témájú könyvet olvasok, és még soha nem tudtam egy konkrét tematika köré épülő, 5-10 könyvből álló ajánlót összeállítani. Az utóbbi időben azonban több olyan kötet került a kezembe, amelyek számomra tipikusan őszi olvasmányok, főként a hangulatuk miatt (amit néha nagyon nehéz szavakkal átadni, közel sem biztos, hogy másból is hasonló érzéseket vált ki ugyanaz a könyv) de persze őszi jelenetek is előfordulnak bennük.

“Őszi könyvajánló” Tovább olvasása

Néhány könyvről röviden #1

Az utóbbi időben olvastam néhány könyvet, azonban nem volt időm írni róluk, és terjedelmük és/vagy témájuk miatt pedig nem is tudnék, szeretnék hosszan értekezni róluk. Ezeket a köteteket július és szeptember között olvastam el, a felhozatal vegyes, a rossztól a közepesen át a jóig.

“Néhány könyvről röviden #1” Tovább olvasása

Stuart Turton: Evelyn Hardcastle 7 halála

Fülszöveg
A ​Blackheath-ház szabályai: Evelyn Hardcastle-t este tizenegykor meg fogják ölni. Nyolc nap alatt nyolc különböző szemtanú bőrébe bújhatsz. Csak akkor engedünk szabadon, ha elárulod nekünk a gyilkos nevét. Érthető? Akkor kezdjük!
Evelyn Hardcastle meg fog halni. És minden egyes nap meg fog halni, amíg Aiden Bishop nem nevezi meg a gyilkosát, és nem töri meg az átkot. Ám valahányszor új nap kezdődik, Aiden egy másik szemtanú testében ébred. A gazdatestek között pedig lesznek segítőkészek, és olyanok is, akik csak annyit segítenek, amennyit feltétlenül szükséges. Az év legeredetibb bemutatkozó regénye kivételes fantáziával fűzi össze a történetszálakat, és az olvasót egészen az utolsó oldalakig bizonytalanságban tartja.

Stuart Turton Evelyn Hardcastle hét halála című könyve megkapta a 2018-as Costa-díjat a legjobb brit bemutatkozó regény kategóriában, a Books Are My Bag a legjobb bemutatkozó regénynek, míg a NetGalley UK 2018 legjobb regényének választotta, valamint felkerült a Specsavers Nemzeti Könyvdíj legjobb új szerzőinek rövidlistájára. A Waterstones 2018 októberében a hónap legjobb könyvének választotta.

“Stuart Turton: Evelyn Hardcastle 7 halála” Tovább olvasása

Julia Rochester: Ház a világ peremén

Fülszöveg
A ​Ház a világ peremén, amely részint krimi, részint pszichológiai dráma, Julia Rochester sötét humorral megírt, izgalmas bemutatkozó regénye.
Tizennyolc éves voltam, amikor apám lezuhant egy szikláról. Ostoba módját választotta a halálnak.
John Venton részegen lezuhan egy devoni szikláról. Ikergyermekei, Morwenna és Corwin két külön irányba menekülnek, hogy megkezdjék felnőtt életüket. Édesanyjuk, akit a boldogtalan házasság évei csak felbőszítettek, kapva kap a víg özvegységen. Csupán a nagyapjuk talál megnyugvást a düledező családi házban, miközben egy hatalmas vászontérképre vég nélkül festi a történetüket.
Élénk színekkel megfestett térképe a hajóroncsok, elfeledett házak, szentek és ördögök miniatűr képeivel a képzelet szüleménye, helyi mítoszok és történetek gyűjteménye. De egy titkot is őriz. Amikor az ikrek vonakodva visszatérnek a házba, rájönnek, hogy apjuk hiánya is része a térkép rejtélyes vonzerejének.
A Ház a világ peremén magával ragadó mese arról, hogy a család és az otthon miként lehet egyszerre a vigasz forrása és mindent elpusztító erő. Ízekre szedve a nevetséges féligazságokat, amilyeneket minden családban rejtegetnek, felteszi azokat a kérdéseket, amelyekkel valamennyiünknek szembesülnünk kell: kik azok, akikért felelősek vagyunk, és végső soron kikhez tartozunk?

“Julia Rochester: Ház a világ peremén” Tovább olvasása

Bogáti Péter: Az utolsó ember avagy C. Robinson különös története

Fülszöveg
Bogáti Péter – mint ez a könyve is bizonyítja – a tudományos-fantasztikus műfaj avatott szerzője. Robinson mai különös történetéhez az ihletet minden bizonnyal az utóbbi években megerősödött fegyverkezési hajsza kiszámíthatatlan következményein való tűnődés adta. Rejtélyes, megmagyarázhatatlan okból, talán egy téves gombnyomás következtében, egy utolsó „mohikán” kivételével megsemmisül az emberiség. Mit csinál Robinson félelmetes, észvesztő magányában? Hogyan próbálja megőrizni civilizáltságát, emberi formáját? Mit ér az élet a társadalmon kívül? Erről szól a szerző nem mindennapi fantáziával, leleménnyességgel megírt könyve. Mi az, ami az ember életét emberivé, minősíthetővé teszi? Az emberi kapcsolatok – válaszolja Bogáti, aki épp egy ezektől radikálisan megfosztott hőst ábrázol. A magány számtalan megpróbáltatása után Robinson világjáró útra indul, hátha valahol mégis…

“Bogáti Péter: Az utolsó ember avagy C. Robinson különös története” Tovább olvasása

Almási Kitti: Bátran élni – Félelmeink és gátlásaink leküzdése

Fülszöveg
Rengeteg ​gátlás és félelem van bennünk még a legegyszerűbb helyzetekben is -rettegünk attól, hogy ha megmutatunk magunkból valamit, akkor kitesszük magunkat mások kritikájának, ítéletének, elutasításának. Sokkal egyszerűbbnek tűnik, ha inkább elrejtőzünk a szerepeink mögé, ha nem mondjuk ki, amit gondolunk, ha nem fejezzük ki, amit érzünk, mert így nem szolgáltatjuk ki magunkat annak, hogy mások nem fogadnak el és nem szeretnek bennünket. Éljük-e így le az életünket? Óvatosságunkban nem hagyjuk-e ki éppen a lényeget? Képesek lehetünk-e valódi intimitásra, megvalósíthatjuk-e legmélyebb vágyainkat, ha állandó önvédelemre rendezkedünk be? Úgy látom, a legtöbb ember nem meri azt az életet élni, amit a szíve mélyén kívánna. Azt mondjuk, nincs rá lehetőségünk, de sokszor valójában bátorságunk nincs, hogy kivívjuk, megteremtsük azt. Ehhez ugyanis egyrészt el kellene hinnünk azt, hogy képesek vagyunk rá, másrészt elsősorban saját belső hangunkra hallgatni, nem pedig mások – gyakran jóakaratú, de megalapozatlan, önös érdekekre épülő, vagy akár kifejezetten romboló – véleményére. Azon erőlködünk egész életünkben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy ne gondoljanak rosszat rólunk, ne szóljanak meg, ne bántsanak minket, miközben önmagunkat cserbenhagyjuk. Miért nem tesszük fel néha a kérdést: És akkor mi van?! Mi van akkor, ha valami nem sikerül, ha valaki nem fogad el? Megéri-e lemondani arról, hogy a saját bensőnkből fakadó, autentikus életünket éljük, csak azért, hogy soha meg ne sérüljünk, el ne utasítsanak, el ne bukjunk (ami minden bizonnyal így is, úgy is lehetetlen)? Azt tapasztalom, hogy visszatekintve mindig megbánjuk, ha nem tesszük meg, ami igazán fontos lett volna számunkra, ha elszalasztjuk azokat a lehetőségeket, amelyek által azzá lehetnénk, akik lenni szeretnénk. Igen, vannak az életben rettenetesen nehéz és ijesztő helyzetek, amikor természetes, hogy félünk – mint ahogy olyan mély felnőttkori gátlások és szorongások is, amelyek korai sérülésekből fakadnak, így gyakorlatilag beleíródtak a sejtjeinkbe. Ilyenkor valóban nem könnyű a dolgunk – de vannak eszközök a kezünkben, és szó sincs arról, hogy ebbe bele kellene törődnünk, hogy ne élhetnénk bátran és hitelesen az életünket, ha így akarjuk, és erőfeszítést teszünk érte.

“Almási Kitti: Bátran élni – Félelmeink és gátlásaink leküzdése” Tovább olvasása

Robert Galbraith: A selyemhernyó, Gonosz Pálya (Cormoran Strike 2-3.)

Fülszöveg
Amikor a regényíró Owen Quine eltűnik, a felesége Cormoran Strike magánnyomozóhoz fordul. Először azt hiszi, a férje csak elvonult magában valahová néhány napra (ahogy már korábban is), és most azt szeretné, ha Strike megkeresné és hazahozná. De ahogy Strike nyomozni kezd, kiderül, több van Quine eltűnése mögött, mint azt a felesége gondolta. Az író épp befejezett egy kéziratot, melyben vitriolos tollal megírt portrék szerepelnek szinte minden ismerőséről. Ha ez a regény megjelenik, életeket tehet tönkre – így tehát nagyon is sokan lehetnek, akik szeretnék befogni a száját. És amikor rátalálnak a bizarr körülmények között brutálisan meggyilkolt Quine-ra, versenyfutás következik az idővel: meg kell fejteni, mi vezeti ezt a kegyetlen gyilkost – mert Strike ilyennel még sosem találkozott… A selyemhernyó letehetetlen, fordulatokkal teli krimi, a Cormoran Strike-ról és eltökélt, fiatal titkárnőjéről, Robin Ellacottról szóló sorozat második kötete.

Fülszöveg
Titokzatos csomag érkezik Robin Ellacott nevére, és rémülten fedezi fel, hogy egy nő levágott lába van benne. Főnöke, Cormoran Strike magándetektív már nem lepődik meg ennyire, bár ő is megdöbben. Négy férfi is van a múltjában, akikről úgy gondolja, lehettek a feladók – és Strike nagyon jól tudja, hogy mindegyikük komoly, elmondhatatlan kegyetlenségre képes. Míg a rendőrség arra a gyanúsítottra koncentrál, akiről Strike egyre biztosabban érzi, hogy nem ő a tettes, Cormoran és Robin a kezükbe veszik az ügyet, és elmerülnek a másik három gyanúsított sötét világában. Ám közben újabb, rettenetes bűntettek következnek, és egyre fogy az idő, hogy leleplezzék a gyilkost… A Gonosz pálya pokolian okos bűnügyi regény, teli váratlan fordulatokkal, de egyben egy férfiről és egy nőről is szól, akik személyes és szakmai életükben is válaszúthoz érkeznek. Letehetetlen olvasmány.

“Robert Galbraith: A selyemhernyó, Gonosz Pálya (Cormoran Strike 2-3.)” Tovább olvasása

Therese Anne Fowler: Rendes környék

Fülszöveg
Az ​észak-karolinai Oak Knoll zöldellő, kertvárosi kerülete. Itt lakik Valerie Alston-Holt, az egyetem ökológiatanára, a környék elismert lakója, a könyvklub fontos tagja.
Valerie élete, bár megözvegyült, mégis egészen gondtalanul telik tehetséges, főiskolára készülő, zenész fiával, Xavierrel egészen addig, amíg a szomszédjukba nem költözik a légkondicionálókból meggazdagodott vállalkozó, Brad Whitman feleségével és nevelt lányával, Juniperrel. Brad a ház építésével járó munkákkal ugyanis a szomszédja udvarán álló, évszázados tölgyfát is veszélybe sodorta, Valerie viszont lelkes környezetvédőként védelmezi azt. Az ellentét később kibékíthetetlen vitává alakul, majd jogi útra terelődik, és a feszült viszonyt csak tovább nehezíti a két kamasz gyerek virágzó romantikája. A telket elválasztó határvonal észrevétlenül is sokkal mélyebb, a mai napig jelen lévő társadalmi egyenlőtlenségeket érintő törésvonallá válik. A két család pedig elkerülhetetlenül sodródik a tragédia felé.
Mit jelent valójában a jó szomszédság? Hogyan éljünk egymás mellett, ha nem értünk egyet valamiben? Hol húzódnak a valódi kerítéseken túlmutató erkölcsi határok? És meddig tartozunk felelősséggel a másik emberért? A Rendes környék egy egészen mindennapi élethelyzet során tesz fel olyan húsba vágó kérdéseket, amelyek bármikor érinthetnek minket, amint egy darabka földet elkerítünk. A Z – Zelda Fitzgerald regénye sikeres szerzőjének új könyve szívszorító család- és szerelmi történet, ugyanakkor provokatív társadalmi látlelet is.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

“Therese Anne Fowler: Rendes környék” Tovább olvasása

Robert Galbraith: Kakukkszó (Cormoran Strike 1.)

Fülszöveg
Amikor egy zűrös életű modell lezuhan londoni lakása erkélyéről és meghal, mindenki azt gondolja, öngyilkos lett. A bátyjának azonban kétségei támadnak, és felfogadja Cormoran Strike magánnyomozót, hogy nézzen rá az ügyre.

Strike háborús veterán, aki megsérült Afganisztánban, ráadásul az élete is romokban van. Az ügy pénzügyi mentőövet dob neki, de ennek megvan az ára – minél mélyebben ássa bele magát a fiatal modell életébe, annál sötétebbnek tűnnek a dolgok, és ő maga is annál szörnyűbb veszélynek teszi ki magát…

A Kakukkszó J. K. Rowling Robert Galbraith írói álnéven írt nagysikerű első bűnügyi regénye.

“Robert Galbraith: Kakukkszó (Cormoran Strike 1.)” Tovább olvasása

Kosztolányi Dezső: Pacsirta

Fülszöveg
Pacsirta nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei – kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia – régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát – könnyű kézzel, halálos biztonsággal – ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.

“Kosztolányi Dezső: Pacsirta” Tovább olvasása

Elizabeth Strout: Kisvárosi életek

Fülszöveg
A ​tizenhárom történetet tartalmazó könyv novelláskötetként, de akár regényként is olvasható, hiszen az egyes darabokat Olive Kitteridge központi alakja fogja össze. Az idős asszony, Maine állam egy óceánparti kisvárosában tanított matematikát. A nagydarab, kemény Olive szenvedélyességével, zsarnoki természetével, gyötrődéseivel olyan figura, aki hol főszereplőként, hol rezonőrként jelenik meg a könyvben.
A Kisvárosi életek nem pusztán az öregedő embert körülvevő világot tárja az olvasó elé, Olive Kitteridge történeteiben a szűkölő szeretetéhség, a másikba való görcsös kapaszkodás, a magára maradás, az örökös remény minden korosztály, minden kapcsolat állandó velejárója.
A történetek érzelmességét, olykor melodrámáját Elizabeth Strout csodálatos stílusérzékkel írja fölül a főszereplő szigorú erejével, és az emberi természet rejtélyességének, a kapcsolatok reménytelenségének tapasztalatával. Ehhez a távolságtartó, néhol sprőd megfogalmazáshoz az óceán nyílt horizontját megbontó halászkikötők, apró fehér házakkal pöttyözött virágzó kertek adják a hátteret. A természet líraisága az örök körforgásba vetett hitnek, a tönkrement, elhaló kapcsolatokat váltó újabb egymásra találásoknak mégis állandó jelenlétét erősíti ebben a különös, karcos szépségű könyvben.
Elizabeth Strout történetei folyóiratközlésként láttak először napvilágot. Később kötetbe szerkesztve a szerző elnyerte könyvével a Pulitzer-díjat.

“Elizabeth Strout: Kisvárosi életek” Tovább olvasása

J. D. Salinger: Zabhegyező

Fülszöveg
“Hát ha tényleg kíváncsi vagy rá, először biztos azt szeretnéd tudni, hogy hol születtem, meg hogy milyen volt az én egész tetű gyerekkorom, meg hogy mik voltak a szüleim, mielőtt beszereztek engem, meg minden, szóval hogy egy ilyen Copperfield Dávid-féle marhaságot adjak le, de ehhez nincs kedvem. Először is unom ezt a témát, másodszor a szüleimet sorba megütné a gutman, ha nagyon mélyre találnék túrni a dologban. Az ilyesmire rém érzékiek, főleg az apám. Rendesek is, meg minden, nem mondom, de rém érzékiek. Ebből úgyse lesz itten életírás, vagy mit tudom én, csak azt akarom elmondani, hogyan zsongtam be tavaly karácsony táján, amiből aztán olyan nagy lerobbanás lett, hogy ideküldtek összeszedni magamat. Vagyis azt, amit már D. B.-nek is elmondtam, a drága bátyámnak, tudod, aki Hollywoodban van. Nincs túl messze ettől a nyomor helytől, majdnem minden hétvégen meglátogat. Jövő hónapban kocsin visz haza a diliházból, persze csak ha elengednek. Most vett egy Jaguárt. Egy olyan kis angol tragacs, tudod, kétszázzal fut óránként. Majdnem négyezerbe van neki. Most vágott zsebre egy csomó dohányt. Azelőtt nem szokott, mikor még otthon lakott, és rendes író volt. Ő írta azt a bombajó novellás kötetet, a Titokzatos aranyhal-at, ha még nem hallottad volna. A legjobb benne a Titokzatos aranyhal. Egy kis krapekről szól, aki senkinek se engedi az aranyhalát megnézni, mert a saját pénzén vette. Halálos volt. Most Hollywoodban van D. B. Tisztára elkurvult. Ha van valami a világon, amit utálok, az a mozi. Ne is mondd.” – így kezdődik a generációs regény.

“J. D. Salinger: Zabhegyező” Tovább olvasása