Népszerűtlen vélemények book tag

Sosem töltöttem még ki book taget, és nem is hiszem, hogy erre gyakran sor fog kerülni, de a múltkor Avilda csatornáján láttam egyet, ami megtetszett, úgyhogy jöjjenek az én népszerűtlen véleményeim.

Az önismétlés elkerülése végett mindegyik pontban próbáltam olyan dolgokat összeszedni, amiket még nem nagyon említettem máshol, szóval nem feltétlenül azt a könyvet írtam az adott ponthoz, amit pl. a legjobban utálok, hanem amiről még nem nagyon említettem sehol ezt, vagy legalábbis nem írtam róla posztot. Fő a válozatosság! Tényleg nem szeretném mindig ugyanazokat a könyveket/karaktereket előhozni.

Joanne Harris: Csokoládécipő (Csokoládé 2.)

Fülszöveg
Ugye ​emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy „jó boszorkányt” hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.

Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Ekkor robban be az életükbe Zozie de l’Alba, a gyönyörű, szenvedélyes bohém, aki összebarátkozik Anoukkal, dolgozni kezd a boltban, és könnyed bájával elbűvöli a környékbelieket. De Zozie-t nem az önzetlen segítőkészség vezérli. Fokozatosan hatalmába keríti Vianne-t, a csokoládéboltot, a vevőket, de elsősorban Anoukot, aki az anyja félelmektől nem gáncsolt, régi énjét látja benne. Ahogy közeledik a karácsony, nyilvánvaló lesz, hogy a család egy hideg és rosszakaratú lény karmaiba került, aki mohóbb minden csokievőnél…

Joanne Harris, a világszerte népszerű Szederbor és Ötnegyed narancs szerzőnője megírta a Csokoládé folytatását, amely saját szavaival: „néhol olvadós tejcsoki, máskor keserű csoki, de végül is, minden csoki finom”.

Két könyvről röviden | 2022. november

Aki régebb óta követ, az tudja, hogy nem igazán kedvelem/olvasok kortárs magyar szépirodalmat, még 2020-ban olvastam (pontosabban hangoskönyvben meghallgattam) Grecsó Krisztiántól a Verát, ami hosszú időre el is vette a kedvemet a további próbálkozásoktól. Aztán idén nyáron Moskát Anita ismét meghozta, és felvillant a reménysugár is, hogy talán mégis lesznek olyan kötetek, amiket szeretni fogok. A Könyvfesztiválra ki is néztem magamnak egy regényt, illetve egy novelláskötetet, és mindkettőt el is olvastam azóta, és hosszabban egyikről sem szeretnék írni, de néhány szót mindenképpen akartam ejteni róluk.