Lev Tolsztoj: Anna Karenina

Fülszöveg
Sok regény szól a házasságtörésről, mind közül a leghatalmasabb Tolsztoj Anna Kareniná-ja. Karenina szerelmét és megsanyargatását egy évszázad múltán is közel érezheti magához az olvasó, noha az Anna körül zsibongó nagyvilági társaság elegáns könyörtelenségének rajza immár csak híradás az elsüllyedt történelemből. „A világirodalom legnagyobb társadalmi regénye” – Thomas Mann méltatta így az Anna Kareniná-t – egyszerre volt Tolsztoj művészi búcsúja a szerelemtől és gondolati előkészülete a prófétaszerepre. Egy kötetben szinte két regény: Annáéban Tolsztoj elmondhatta mindazt, amit az érzéki rajongásról egyáltalán tudott, és amit csak művészi alakban mondhatott el, Levinében pedig megfestette önarcképét, a helyzetével erkölcsileg meghasonlott földesúrét, akinek önvizsgálatát és felismeréseit később már csak röpiratok nyelvén vagy a gondolatnak szigorúan alárendelt szépprózában tudta megfogalmazni.

A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Érdekel | 2020. március

Egy új rovat-szerűség keretein belül listába szedtem azokat a könyveket, könyvsorozatokat, könyves programokat, amikre felfigyeltem mostanság, és amik érdekelnek. Szeretnék majd időnként hozni egy-egy ilyen gyűjtőposztot, de nem ígérem meg, hogy x időnként jelentkezni fogok vele, ezért nem is igazi rovat ez, csak szerűség.

Nem a legújabb megjelenéseket gyűjtöttem össze, azokat nem figyelem megszállottan (egészséges keretek között persze igen), és olyan sok régebbi kiadású könyv van, amit nem olvastam még, de érdekel, hogy nem is tudnék tartani egy olyan olvasási tempót, amiben minden engem érdeklő új megjelenést elolvasok. Arról nem is beszélve, hogy nálam még soha semmilyen olvasási terv vagy lista nem vált be, kizárólag az aktuális hangulatom határozza meg, hogy mit olvasok, az pedig olyan változó, mind a Hold. (Erről mindig eszembe jut a Carmina Burana kantátája: O Fortuna, velut Luna, statu variabilis…) Visszakanyarodva tehát a fő témához: következzék a nem friss könyvekből, de friss programokból összeállított válogatásom, melyet meghatározatlan időn belül és meghatározatlan időközönként ismét megírok majd.

Margaret Atwood: Guvat és Gazella (MaddAddam-trilógia 1.)

Fülszöveg
Az üszkös romokkal borított posztapokaliptikus, mégis furcsán paradicsomi tájban gyönyörű, tea-, krém- és mézszín emberek élik egyszerű mindennapjaikat: bogyókat, gyökereket gyűjtenek, bujkálnak a mutáns vadállatok elől, dorombolva gyógyítják egymást, nevelik gyermekeiket. Nem ismerik sem a szerelmet, sem a háborút, nincs bennük birtoklási vágy. Ők a Guvatkák, a génmódosított faj, amely túlélte az emberiséget kipusztító járványt. Csupán egyetlen ember él velük: a rejtélyes Hóember, akit vallásos rajongással vesznek körül.

Hóember magányosságában az emlékeibe menekül, így ismerjük meg a járvány előtti, tehetős Kampuszokra és a nyomortól, bűnözéstől és betegségektől sújtott plebsztelepekre szakadt világ történetét, ahol mindenki sorsa az elvtelen Konszernek és a központi biztonsági szolgálat embereinek kezében van. Ebben a könyörtelen világban határozza el Hóember gyermekkori barátja, a zseniális géntechnológus Guvat, hogy létrehozza az embernél tökéletesebb fajt. Bármi áron.

Margaret Atwood nagyszabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul.