Michael Chabon: Telegraph Avenue

Fülszöveg
Nat és Archy régi barátok és üzlettársak. Feleségeik, Aviva és Gwen szintén barátnők, és bábaként dolgoznak együtt szüléseknél. A helyszín a kaliforniai Oakland városa, azon belül is a Telegraph Avenue, amely elválasztja a régi fekete munkáskörnyéket és a virágzó, előkelőbb fehér városrészt.

A férfiak lemezboltját a bezárás fenyegeti, a bábákat pedig egy problémás szülés miatt támadják. Hogyan keveredik ki a válságos helyzetből a két házaspár?

A Telegraph Avenue popkulturális elemek sokaságával átszőtt, szívszorító, izgalmas és humoros regény. Chabon a kungfu, az 1970-es évekbeli fekete filmek, a jazz és a soul világából ötvöz egy bravúros, eposzi történetet barátságról, rasszról és az ember belső, örök történeteiről.

Sarah Pearse: A pihenőhely (Elin Warner 2.)

Fülszöveg
Elin ​Warner nyomozó második kiruccanása, amely során felderíti, mi áll a káprázatosan szép szigeten található pihenőhelyen történt halálesetek mögött.

Legtöbben pihenni jöttek.

De van, akit a bosszú hajt.

Wellness pihenőhely nyílt egy szigeten, nem messze Anglia partjaitól. Ez a szállás azzal kecsegtet, hogy az ember felfrissülhet, kipihenheti magát – de magának a szigetnek, amelyet a helybeliek Halálszikla néven ismernek, sötét a múltja. Sok évvel ezelőtt egy sorozatgyilkos garázdálkodott rajta, és az a szóbeszéd járja, hogy a sziget ma is elátkozott.

Elin Warner nyomozót akkor hívják a pihenőhelyre, amikor a jógapavilon alatti sziklán fiatal nő holttestére bukkannak. Első pillantásra úgy tűnik, tragikus baleset történt. De az áldozat nem a pihenőhelyen szállt meg – egyáltalán nem is kellett volna a szigeten tartózkodnia.
Másnap az egyik vendég búvárkodás közben a vízbe fullad. Elin ekkor már gyanakszik, hogy a halálesetek nem a véletlen művei. De miért vette célba valaki a pihenőhely vendégeit, és még ki lehet veszélyben?

Elinnek meg kell találnia a gyilkost, nehogy a sziget történelme megismétlődjön.

C. J. Cooke: A világítótorony boszorkányai

Fülszöveg
A három lányát egyedül nevelő anya új élet kezdete előtt áll: megbízást kap egy freskó megfestésére a távoli skót sziget világítótornyának belső falára. Ám a szigetre érkezve lányai – Luna, Sapphire és Clover – közül kettőnek nyoma vész…

Huszonkét év telik el, de a magára maradt testvér nem adja fel a reményt, hogy eltűnt családtagjainak nyomára bukkan.

Végül egy napon az állapotos Luna hírt kap: egyik testvére, Clover előkerült. Ám a kórházba érve olyan meglepetés várja, amire legvadabb álmaiban sem számított… Ki ez a hét év körüli gyermek, aki a 22 évvel ezelőtt eltűnt húgának kiköpött mása?

Valóban a rég elveszett kislány került elő valamilyen csoda folytán? Vagy egy gonosz szándékú, alakváltó vadonc, az egykor máglyán elégetett boszorkányok bosszújának álnok teremtménye?

A boszorkányok titkai évszázadokon át kísértenek ebben a dermesztő gótikus thrillerben.

Lev Tolsztoj: Háború és béke

Fülszöveg
1805, csillogó moszkvai és szentpétervári bálok, ifjonti szerelmek, boldogtalan házasságok. 1812, Napóleon hadserege betör Oroszországba.

Tolsztoj regénye a világirodalom három legismertebb alakjának sorsát követi: Pjotr Bezuhov egy gróf törvénytelen gyermeke, akinek meg kell küzdenie az örökségéért, miközben a spirituális teljességre áhítozik. Andrej Bolkonszkij herceg hátrahagyja a családját, hogy harcoljon Napóleon ellen. Natasa Rosztova egy orosz arisztokrata szép, fiatal lánya, aki mindkét férfinak felkelti az érdeklődését.

Miközben a francia hadsereg előrenyomul, Tolsztoj egészen különböző származású és hátterű figurák sorát mutatja be: parasztokat és nemeseket, civileket és katonákat. Mindannyiukban közös, hogy a korszakra, a történelmükre és kultúrájukra jellemző problémákkal szembesülnek. A regény előrehaladtával ezek a személyek túllépnek a bennük rejlő egyedi vonásokon, hogy ezáltal a világirodalom legemberibb és leginkább megindító jellemeivé válhassanak.

Sarah Pearse: A szanatórium (Elin Warner 1.)

Fülszöveg
A Zenit baljós épület, az erdőben bújik meg, vészesen meredek hegycsúcsok árnyékában, és régóta nyugtalanító szóbeszéd tárgya. Eredetileg szanatórium volt, aztán sokáig üresen állt, csak nemrég újították fel. Luxushotelt nyitottak benne, impozáns, eldugott pihenőhelyet a svájci Alpokban – márpedig ez az utolsó hely, ahová Elin Warner menni akar. Ugyan nyomozó, de jelenleg nem jár be dolgozni, úgyhogy hirtelenjében nincs jó kifogása, miért ne fogadná el a meghívást. Isaac, az öccse – akivel egyébként Elin egyáltalán nincs jóban –, itt fogja eljegyezni menyasszonyát, Laure-t.

Elin érkezésekor óriási vihar készül. Elin már eleve nyugtalan, úgy érzi, valami nincs rendben ezzel a szállodával. Másnap reggelre pedig Laure eltűnik – Elinnek az ösztöneire kell hagyatkoznia, hogy megtalálja öccse menyasszonyát. Minél több idő telik el Laure eltűnése óta, annál inkább bepánikol a vendégsereg. Elinen nagy a nyomás, hogy felmutasson valami eredményt – miközben senki sem sejti, hogy még egy nő eltűnt. Pedig ő lett volna az, aki figyelmeztethette volna a vendégeket, hogy mindenkinek veszélyben forog az élete.

Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének!

Fülszöveg
Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.

Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.

Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.

Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.

Három könyvről röviden – 2019 legrosszabb olvasmányélményei

Az évzáró bejegyzésben leírtam, hogy melyik volt az a három, 2019-ben olvasott könyv, ami nem tetszett, értékelést azonban egyikről sem írtam. Ennek az az oka, hogy az egyikre nem volt időm, a másik kettőt pedig az év végén olvastam el, így az értékelések megírása átcsúszott 2020-ra. Most egyben pótolom őket, és csak röviden fogok írni róluk, habár az egyikről tudnék egy igencsak hosszú, mérgelődő posztot írni, úgy döntöttem nem teszem, inkább másra fordítom azt az időt.