George Orwell: 1984 / Állatfarm / Hódolat Katalóniának

Fülszöveg
„Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából” – írja a naplójába Winston Smith, a lázadó, a gondolatbűnöző, aki nem hajlandó elismerni, hogy a 2 × 2 a Párt akarata szerint lehet három vagy öt is.

Az 1984 örökkön emlékeztet a 20. század totalitárius hatalmaira, ugyanakkor kegyetlen szatíra és figyelmeztetés is a jövőre vagy éppenséggel a jelenre nézve, hiszen ma is a zsigereinkben érezhetjük a diktatúrák örökségét. 1948-ban betegen, kiábrándultan Orwell olyan regényvilágot alkotott, amely borzongató realitásával rabul ejti az olvasót, és bár sok mindent be tudunk helyettesíteni a történelem valós alakjaival, eszméivel, intézményeivel, ebben a regényben mégis az írói fantázia a leglenyűgözőbb.

Egy angol farm, Mr. Jones „Major”-ja a színhelye Orwell másik legismertebb művének, az Állatfarm-nak. Egy nap az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket a Napóleon nevű kan disznó vezette, egyre zordabb diktatúrában. Orwell 1943–44-ben írott műve – amelynek a szerző ironikusan a „Tündérmese” alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, de a mai napig nyomasztóan aktuális a mondanivalója.

A Hódolat Katalóniának alapkönyv a másik két nagy műhöz. A szerző 1936-ban őszinte lelkesedéssel utazott Spanyolországba riportot készíteni a köztársaságiak hősi harcáról, majd megérkezvén csatlakozott is a milíciához, hogy néhány hónap múlva menekülnie kelljen a szovjet erőkkel megerősített spanyol kommunisták elől. Orwell ebben a művében kezdeti irodalmi sikerei után tér vissza újságírói gyökereihez, és megrázó erővel tudósít a spanyol polgárháborúról.

George Orwellnek, a 20. század egyik legnagyobb hatású írójának legismertebb műveit tartja a kezében az Olvasó, amelyeket megérdemelten emlegetnek a világirodalom klasszikusai között.

Marie Aubert: Felnőtt emberek

Fülszöveg
Ida sikeres építész, egyedül él, és rendszerint nős férfiakkal keveredik inkább rövidebb, mint hosszabb kalandokba. Egyre jobban aggasztja, hogy szingli, és hogy elszalasztja az anyává válás lehetőségét. Amikor betölti a negyvenet, úgy dönt, lefagyasztatja a petesejtjeit arra az esetre, ha találkozik majd a megfelelő társsal. A nagy elhatározást a tengerparti nyaralóban akarja bejelenteni a családtagjainak, ahol összegyűlnek, hogy megünnepeljék az anyja hatvanötödik születésnapját. Azonban Marthe, a húga megelőzi, és egy sokkal jelentősebb hírrel áll elő. Az idillinek induló nyaralás szép lassan kezd rémálomra hasonlítani…

Marie Aubert regényében, akár egy Dogma-filmben, egy diszfunkcionális család dinamikája, múltja és jelene bontakozik ki néhány nap történéseibe sűrítve. A pörgős és humoros elbeszélés pontos képet ad arról, milyen nehéz másképp viselkedni, mint ahogyan a rég megszokott szerepek diktálják. Nehéz, de talán nem lehetetlen.

Joanne Harris: Mint pók a kulcslyukon (St. Oswald fiúiskola 3.)

Fülszöveg
A patinás, több mint ötszáz éves múlttal rendelkező yorkshire-i gimnázium, a St. Oswald fiúiskola életében bekövetkezik az elképzelhetetlen: Rebecca Buckfast személyében kinevezik az intézmény élére az első női igazgatót. Rebecca Buckfast elszánt, ambiciózus nő, aki mindent megtesz azért, hogy sikeres legyen ebben a férfiak uralta világban.

Miközben a tanárok és a diákok próbálnak alkalmazkodni az új helyzethez, újabb esemény forgatja fel az iskola életét: Roy Straitley latin tanár tanítványai az iskola új szárnyának építkezésén emberi maradványokat fedeznek fel. Staitley azonnal értesíti az igazgatónőt, ám amikor beszámol neki a fejleményekről, úgy érzi, hogy a nőt nem éri váratlanul a holttest felbukkanása…

Vajon köze van a holttestnek Rebecca Buckfast múltjához és ahhoz, hogy a bátyja sok-sok évvel ezelőtt eltűnt, ő maga pedig bátyjának egykori iskolájában vállalt tanári állást? Buckfast kész elmesélni élete történetét Stratileynek, a kérdés csak az, mennyire lehet megbízni az emlékeiben, mennyire őszinték a szándékai, és vajon mire készül most…

A leginkább a Csokoládé szerzőjeként ismert Harris a pszichothriller műfajában is jeleskedik. A St. Oswald magániskolában játszódó kötetekben Harris sötét oldala jelenik meg, és a szerző biztos kézzel, egyszerre szórakoztató és elborzasztó módon mutatja meg nekünk az emberi lélek egészen bizarr oldalait.

Michael Chabon: Telegraph Avenue

Fülszöveg
Nat és Archy régi barátok és üzlettársak. Feleségeik, Aviva és Gwen szintén barátnők, és bábaként dolgoznak együtt szüléseknél. A helyszín a kaliforniai Oakland városa, azon belül is a Telegraph Avenue, amely elválasztja a régi fekete munkáskörnyéket és a virágzó, előkelőbb fehér városrészt.

A férfiak lemezboltját a bezárás fenyegeti, a bábákat pedig egy problémás szülés miatt támadják. Hogyan keveredik ki a válságos helyzetből a két házaspár?

A Telegraph Avenue popkulturális elemek sokaságával átszőtt, szívszorító, izgalmas és humoros regény. Chabon a kungfu, az 1970-es évekbeli fekete filmek, a jazz és a soul világából ötvöz egy bravúros, eposzi történetet barátságról, rasszról és az ember belső, örök történeteiről.

Három Agatha Christie könyvről röviden

Márciusban nagyon vágytam egy kis klasszikus krimire, így amikor éppen nem volt kedvem semmi komoly vagy bonyolult olvasmányhoz, akkor kikölcsönöztem néhány Miss Marple és Hercule Poirot kötetet a könyvtárból. Egyikről sem szeretnék hosszan értekezni, de annyira jó élmény volt mindegyik, hogy gondoltam egy gyűjtőposztban írok róluk pár sort.

Julia May Jonas: Vladimir

Fülszöveg
A ​népszerű angolirodalom-professzor szintén egyetemi oktató férjét egykori tanítványai zaklatással vádolják. A helyzetet bonyolítja, hogy a tanárnő maga is rögeszmésen vonzódni kezd fiatal, jóképű, tehetséges és nős kollégájához, Vladimirhoz.

A házaspár tagjai a hosszú évek alatt elnézték egymás kalandjait, de a felmerült vádak mindkettejük számára kínos helyzetet teremtenek.

Merész, szókimondó és szokatlanul magabiztos első regényében Julia May Jonas olyan aknamezőre viszi olvasóit, ahol az érzelemkitörések az erkölcs határaiba ütköznek. A szarkasztikus hangvételű Vladimir pontosan ábrázolja a mai világ személyes és politikai csataterét, és feltárja a hatalom és a vágy közötti szürke zóna árnyalatait.

„Aztán csak ültem, és néztem őt, ezt a nagydarab embert, a zsákmányomat, a kincsemet, az én Vladimiromat. Megszereztem. Úgy döntöttem, hogy nem döntök el semmit. A pillanat hevében fogok cselekedni. Nem akartam túl hamar kiszabadítani. Ez csak a biztonságát szolgálja, mondtam magamnak, bár tagadhatatlan gyönyörűséggel töltött el a látvány. Abban bíztam, hogy ha felébred, energiáink interakciója majd megmutatja a helyes utat.”

Julia May Jonas drámaíró, a Columbia Egyetem tanára. A Vladimir az első regénye.

Ajánlások és negatív vélemények, avagy olvasni vagy nem olvasni?

Egy beszélgetés ihlette ezt a posztot, amikor is az egyik barátnőmmel azon elmélkedtünk, hogy ha valaki, akinek megbízunk az ízlésében, lehúzza a könyvet, amit mi nagyon szeretnénk elolvasni (vagy akár többen is negatívan nyilatkoznak róla), akkor mi elolvassuk-e, vagy inkább hagyjuk, és másra olvasmányra fordítjuk az időt?

Kavagucsi Tosikadzu: Történetek a kávézóból, Mielőtt az emlékeid elhalványulnak (Mielőtt a kávé kihűl 2-3.)

Fülszöveg
A Mielőtt ​a kávé kihűl nemzetközi bestseller folytatásában négy újabb időutazásra kerül sor a kicsiny japán kávézóban.

Tokió egyik mellékutcájában több mint egy évszázada kínálja gondosan elkészített kávékülönlegességeit a Funiculi Funicula. Városi legendák szerint mást is tud ez a hely: vendégei szigorú szabályoknak engedelmeskedve visszamehetnek az időben. A regényben újabb négy ember vállalkozik erre a feladatra. Kockázatos kalandjuk során barátaikkal, családtagjaikkal, szerelmeikkel találkoznak.

Noha a múlt a szabályok szerint nem változtathatja meg a jelent, mégis olyan impulzust ad az időutazóknak, ami megkönnyíti életük folytatását.

A szívmelengető érzelmekkel és sok-sok bánattal teli regény arra buzdítja az olvasót, hogy maga is feltegye a kérdést: „Mihez kezdenék, ha visszamehetnék az időben?”

Fülszöveg
2030, ​Hakodate, Hokkaido prefektúra.

A Donna Donna kávézó különös hely a Hakodate-hegy oldalában. A legenda szerint itt is, akárcsak a tókiói Funiculi Funicula kávézóban, van egy szék, amelyre ráülve átkerülhetsz az általad megjelölt időbe, ha a megfelelő személy egy különleges kannából szertartásosa kitölti az ehhez szükséges kávét.

Ugyanakkor fárasztó, sőt bosszantó szabályok sora vár, ha rászánod magad az időutazásra:
1. Kizárólag azokkal találkozhatsz, akik megfordultak már a kávézóban.
2. Bármit teszel a múltban, az nem változtathatja meg a jelent.
3. Előtted mindig ül valaki a székes. Te csak azután telepedhetsz oda, ha ő feláll.
4. Az időutazásod során nem mozdulhatsz el erről a székről.
5. Csupán addig maradhatsz a múltban vagy a jövőben, amit a kitöltött kávéd ki nem hűl.

A kötetben négy szívmelengető találkozás elevenedik meg, amelyek meggyőznek: akkor is van értelme visszamenni az időben, ha a jelen nem változtatható meg. Te kivel találkoznál, ha lehetőséget kapnál az időutazásra?

Ezúttal a szerző maga is időutazásra vállalkozott, de nemcsak a történések idejét helyezte 2030-ra, hanem a helyszín is új: az északi Haodate kikötőváros forgalmas kávézója, melyet főleg turisták és szerelmes fiatalok látogatnak.

Stephen King: 11.22.63

Fülszöveg
“Dallas, ​1963. november 22.
Három lövés dördül.
John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke halott.

„Pörög egy tízcentes, és tótágast áll a világ. Ki tudhatja, mikor múlik egy pillanaton az élet, és miért?”

Jake Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Amikor a gimnázium felnőtt angol kurzusán „A nap, amelyen megváltozott az életem” címmel íratott dolgozatokat javítja, elé kerül a pedellus fogalmazása: Harry Dunning ötven évvel azelőtt valahogyan túlélte, ahogy az apja lemészárolta a tulajdon családját. Jake teljesen odavan… ám kisvártatva még nagyobb titok birtokába jut, amikor öreg barátja, Al, az egyik helyi bisztró tulajdonosa azzal a bizarr kéréssel áll elő, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy elnök meggyilkolásában. Hogy hogyan? Egyszerű. Lépjen át a bisztró spájzában nyíló időkapun, és térjen vissza a nagy amerikai kocsik, Elvis Presley és az általános dohányzás korába. Jake az idő előrehaladtával nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.

Stephen King regénye nem pusztán zseniális időutazás és páratlanul izgalmas, váratlan fordulatokban gazdag történet, hanem a véletlenről, a választásainktól és a sorsról szóló tűnődés is. Letehetetlen.“

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Fülszöveg
A férfi harmincéves volt, amikor találkoztak, a lány hat. A férfi harmincéves volt, amikor összeházasodtak, a lány huszonkettő. Henry genetikai hibával született: időnként kizuhan a saját korából és eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain taalálja magát, meztelenül, védtelenül. Nem tudhatja, mikor történik meg újra, s hol találja magát legközelebb.

Egyetlen biztos pontja Clare, akihez mindig visszatér. Szeretik egymást, és megpróbálnak normális családi életet élni, de nem tudják, gyerekük örökli-e a betegséget, és mikor jön a halál. Csak azt tudják, hogyan jön: mindketten látták a férfit lőtt sebbel meghalni.

Igaz, akit bármerre sodorhat az idő, az nem hal meg teljesen.

„Elbűvölő és lebilincselő mese a sors játékáról és a szerelembe vetett hitről. Mindarról, ami két embert összeköt.” The Publisher

„Az időutazó felesége a szerelem győzelmét ünnepli az idő felett.” Chicago Tribune