Két könyvről röviden

Aki régebb óta követ, az tudja, hogy nem igazán kedvelem/olvasok kortárs magyar szépirodalmat, még 2020-ban olvastam (pontosabban hangoskönyvben meghallgattam) Grecsó Krisztiántól a Verát, ami hosszú időre el is vette a kedvemet a további próbálkozásoktól. Aztán idén nyáron Moskát Anita ismét meghozta, és felvillant a reménysugár is, hogy talán mégis lesznek olyan kötetek, amiket szeretni fogok. A Könyvfesztiválra ki is néztem magamnak egy regényt, illetve egy novelláskötetet, és mindkettőt el is olvastam azóta, és hosszabban egyikről sem szeretnék írni, de néhány szót mindenképpen akartam ejteni róluk.

“Két könyvről röviden” Tovább olvasása

William Golding: A Legyek Ura

Fülszöveg
1954-ben jelent meg először „A Legyek Ura”, amelyet ma már nyugodtan nevezhetünk a XX. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású irodalmi alkotásának, s ma éppoly időszerű, mint volt a megírása idején.

Golding a második világháborúban szerzett tapasztalatait felhasználva a tudata, a lelke, a zsigerei mélyén megbújó ősi, vad ösztönökre ráébredő és az atomháború árnyékában élő ember félelmeit jeleníti meg példázatában vagy mítoszregényében: egy hátborzongatóan izgalmas és kegyetlen történetben, melynek hősei tíz-tizenkét éves angol fiúk.

A világban háború dúl, s a fiúk repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigetre kerülnek, távol a civilizációtól – amely talán éppen elpusztul –, s megpróbálnak értelmes rendet, társadalmat kialakítani. És őrzik a tüzet, mert ez az egyetlen útja a menekülésnek.


Sokáig kellemes, szinte idilli játéknak tetszik az egész: a jól nevelt angol fiúk ragyogóan megbirkóznak a nehézségekkel, s követik Ralphot, a született vezetőt, aki tüzet gyújt, és expedíciót vezet a sziget felderítésére. Ám az idillben – eleinte szinte észrevétlenül – sokasodnak a bajok: a vezérszerepre pályázó Jack nem hajlandó engedelmeskedni Ralphnak, és a fiúk közül egyre többen állnak mellé, s imádják vele együtt a Legyek Urát.

Golding, aki sokáig általános iskolai tanárként dolgozott, a gyermeki lélek nagyszerű ismerőjeként rajzolja meg hőseit, akik az egyre inkább elfajuló -játékban – mintegy felgyorsítva élik át az emberi civilizáció történetét az első ésszerű közösségi szabályok megteremtésétől kezdve egészen odáig, amikor a rend összeomlik, s újból a bálványimádás, a gyilkos ösztön kerekedik felül.

“William Golding: A Legyek Ura” Tovább olvasása

Shirley Jackson: Sóbálvány

Fülszöveg
„Shirley ​Jackson ijesztő látomását a bomlásról és az őrületről, az elidegenedésről és a befelé fordulásról, a kegyetlenségről és a rettegésről sokan saját neurotikus lázálmának tekintették. Pedig ez a látomás századunk érzékeny és pontos elemzése, koncentrációs táborokkal és atomfegyverekkel terhelt, ijesztő korunk kifejező szimbóluma” – írja az amerikai írónő férje.
Shirley Jackson 1919-ben született, és 1965-ben, negyvenhat évesen halt meg. Több regényt is publikált, de életművének legfigyelemreméltóbb darabjai a novellái, amelyek apró, jelentéktelennek látszó hétköznapi dolgokról, eseményekről szólnak, s kivétel nélkül meghökkentő, bizarr vagy rémületbe ejtő befejezésbe torkollnak. A nagyvárosi gyalogos-átkelőhely előtt kétségbeesetten álló ember, a tengerparton gazdátlanul heverő láb, a földijüket derűs egykedvűséggel megkövező falusiak – szimptómái a mechanizmussá vált életnek, a világ kannibalizmusának, az univerzum széthullásának. Shirley Jackson Amerika- és világképben nincs meghittség, biztonság, emberség. Hősei mindig úton vannak, de nincs hová menniük.

“Shirley Jackson: Sóbálvány” Tovább olvasása

Stephen King: Az Intézet

Az intézetFülszöveg
Az éjszaka közepén Luke Ellis szüleit brutálisan meggyilkolják a saját házukban, őt pedig elrabolják. Másnap Luke egy intézetben ébred egy ugyanolyan szobában, mint a sajátja, mellette pedig hasonló szobák nyílnak, bennük hasonló fiúkkal és lányokkal: mindannyian különleges természetfeletti képességekkel rendelkeznek. A szigorúan őrzött intézményt igazgató Mrs. Sigsby egyetlen célja könyörtelenül kinyerni a gyerekek erejét, akár kínzás árán is. Ahogy sorra tűnnek el társai, Luke érzi, menekülniük kell, azonban ebből az intézetből még soha senki nem szökött meg. Elindul a küzdelem a jó és a gonosz között egy olyan világban, ahol a jók nem mindig győzedelmeskedhetnek.

Az Intézet az utóbbi évek legijesztőbb és legjobb könyve a horror királyától rajongói és kritikusai szerint is. Hangulatában egyszerre idéződnek fel benne a nagy klasszikusok, a Carrie, A ragyogás, A tűzgyújtó és az Az.

“Stephen King: Az Intézet” Tovább olvasása

Vladimir Nabokov: Király, dáma, bubi

Király, dáma, bubiFülszöveg
Csupa élet, csupa pajzán mosoly, csupa érzékiség, csupa együttérzés, csupa profetikus rémület Vladimir Nabokov 1928-ban alkotott bravúros regénye. Látszólag egyszerű szerelmi háromszögről van szó: Franz, a szerény, szegény, álmodozó vidéki fiú Berlinbe költözik, és nagybátyjának Dreyernek az áruházában kap állást. A dúsgazdag Dreyer imádja a feleségét, imádja önmagát, és suta, buta unokaöccsét is kedveli – álmában sem jutna eszébe, hogy frigid felesége épp vele szűri össze a levet.

Nabokov hat éve élt Berlinben, amikor megalkotta ezt a regényét, úgy, hogy a németekről alig tudott valamit: nem voltak német barátai, ismerősei, nem olvasta az irodalmukat… S mégis, milyen hátborzongató beleérzéssel ábrázolja a weimari Németország tipikus kispolgárát, akit könnyű manipulálni, elveszti józan erkölcsi ítélőképességét, egyre jobban dehumanizálódik – s aki, mint a narrátor mondja „sokkal súlyosabb bűnöket is el fog követni.”

A szerzőnek ez a korai, s talán kevéssé ismert műve 1968-ban kelt újra életre, amikor Nabokov a fiával elkészítette az angol fordítást, alaposan átdolgozva az orosz eredetit. S ekkor lett belőle igazi remekmű: mint egy bulvárregény, ragadja magával az olvasót az egyszerű történet, s közben csillog-szikrázik a nyelv, és a figyelmes olvasó, miközben érezheti Anna Karenina és Emma Bovary szívdobbanásait a sorok között, olyan megejtően szép leírásokban gyönyörködhet, amilyenekre az egész világirodalomból talán csak Nabokov, a varázslómester képes.

“Vladimir Nabokov: Király, dáma, bubi” Tovább olvasása

Paolo Giordano: Ezüst és fekete

Ezüst és feketeFülszöveg
A. asszony kimeríthetetlen energiával és szeretettel veti bele magát egy fiatal házaspár életébe: bejárónő lesz náluk, szakácsnő, dada, barát. Őrangyal. Határozott és önzetlen jótét lélek, aki nélkül elképzelhetetlen lenne megszervezni a hétköznapokat. Évekig tart ez a neki köszönhető paradicsomi állapot, amikor egy diagnózis még az ő erejét is felőrli. Tüdőrák. A történetet a férj meséli el, aki Galénosz alapján a fekete testnedvek túltengésének tulajdonítja a rákot. Meg a mélabúra való hajlamot, amit saját magán tapasztal. Felesége, Nora színe eszerint az ezüst. Elegyedik a fekete az ezüsttel?

“Paolo Giordano: Ezüst és fekete” Tovább olvasása

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság (Hercule Poirot 4.)

Az Ackroyd-gyilkosságFülszöveg
King’s Abbot békés falucska. Mindenki ismeri egymást, mindenki mindenkiről mindent tud, vagy tudni vél. Ám egyszer csak rejtélyes gyilkosság kavarja fel az álmos hétköznapokat. Vajon kinek állt érdekében meggyilkolni a környék leggazdagabb emberét? A számtalan gyanúsított egyikének sincs alibije, s rendre kiderül, hogy titkok lappanganak a nyugodt felszín alatt. Hercule Poirot, a belga mesterdetektív előtt semmi nem maradhat sokáig rejtve, holott nyomozása során nem használ más eszközt, csupán “szürke agysejtjeit”.

Agatha Christie regénye változatlanul lebilincselő olvasmány.

“Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság (Hercule Poirot 4.)” Tovább olvasása

Scott Stambach: Ivan Iszajenko láthatatlan élete

Ivan Iszajenko láthatlan életeFülszöveg
Ivan Iszajenko tizenhét éves, és tisztában van azzal, hogy egész hátralévő életét azon a kórházi osztályon fogja tölteni, ahol születése óta fekszik. Ennek a belarusz gyermekkórháznak minden ápoltja ugyanolyan súlyos beteg, mint Ivan: a legtöbben a csernobili katasztrófa áldozatai. Ivan ebben a szörnyű környezetben – egyfajta túlélési stratégiaként -, amennyire csak lehet, leválasztja magát a valós eseményekről, és fantáziajátékokba menekül. Egészen addig, amíg fel nem bukkan egy különleges, szép lány, Polina. Az ő jelenléte teljese kizökkenti Ivant a korábbi rutinjából. A fiút felkavarja Polina viselkedése, aztán hamarosan vonzalom ébred benne. A Polinához fűződő romantikus kapcsolat révén minden álma valóra válik, Ivan eközben feladja minden távolságtartását, és már csak egyvalamit akar: hogy Polina életben maradjon.

“Scott Stambach: Ivan Iszajenko láthatatlan élete” Tovább olvasása