Ajánlások és negatív vélemények, avagy olvasni vagy nem olvasni?

Egy beszélgetés ihlette ezt a posztot, amikor is az egyik barátnőmmel azon elmélkedtünk, hogy ha valaki, akinek megbízunk az ízlésében, lehúzza a könyvet, amit mi nagyon szeretnénk elolvasni (vagy akár többen is negatívan nyilatkoznak róla), akkor mi elolvassuk-e, vagy inkább hagyjuk, és másra olvasmányra fordítjuk az időt?

Az én értékeléseimhez többször érkezett már olyan hozzászólás, hogy mivel nekem sem tetszett a könyv, az illető sem fogja elolvasni. Én nem ezt szeretném elérni, ha leírom a negatív véleményemet egy könyvről, egyáltalán nem célom senkit semmiről lebeszélni. Annyira különbözőek vagyunk (annak ellenére is, ha vannak hasonlóságok két ember személyiségében vagy ízlésében), az, hogy nekem nem tetszett valami, nem jelenti azt, hogy másnak sem fog, mert lehet, hogy benne teljesen máshogy fog a könyv üzenete lecsapódni. Nem mindenkinek való ugyanaz és még hasonló ízléssel sem fogja mindenki feltétlenül ugyanúgy értékelni ugyanazt a könyvet.

Kosztolányi Dezső nagyon találóan megfogalmazta:

 A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.

Nem egyszer olvastam már általam olvasott könyvről teljesen más értelmezést, mint amit én láttam bele, és ez teljesen normális. Persze, előfordul, hogy valaki nem érti meg egy könyv üzenetét, velem is megesett már (Az üvegbura kapcsán pl. rendszeresen megkapom hogy “nekem nem jött át”, lehet, elfogadom, én több okból sem tudtam ehhez a könyvhöz kapcsolódni, és nem a depresszió miatt, mert azt sajnos több családtagommal is megéltem/megélem), de inkább csak arról van szó, hogy mindenki máshogy fog egy adott olvasmányhoz viszonyulni, és máshogy fog vagy nem fog ahhoz kapcsolódni. És nem csak a személyes ízlés miatt, hanem amiatt is (sőt, főként inkább amiatt), hogy ki hogyan szocializálódott, milyen értékrend alapján nőtt fel, milyen traumákat élt át, milyen problémákkal küzdött a múltban és milyenekkel küzd a jelenben. Ezek mind meghatározzák, milyen olvasmányokat választunk, és azokat hogyan fogadjuk be, illetve dolgozzuk fel.

Ha engem igazán érdekel valami, akkor nem tud az sem eltántorítani, hogy rajtam kívül senki nem szereti. Nagyon sok kedvencemnek pl. nagyon cudarul áll a százalékos értékelése a Molyon, miközben nekem a világot jelentik ezek a könyvek. Persze van olyan, hogy tartok egy könyvtől, vagy eleve ingadozok, akkor előfordul, hogy olyanok értékelése alapján, akikkel nagyjából, vagy legalábbis több tekintetben megegyezik az ízlésünk, és tudom, mi alapján és hogyan értékelik az olvasmányaikat, eldöntöm, hogy mégsem olvasom el. Mert kevés idő jut olvasásra, és muszáj valahogy megválogatni, hogy mire fordítok időt és energiát, de fontos, hogy ez mindig tudatos döntés, és nem arról van szó, hogy egyik pillanatban még égek a vágytól, hogy elolvassam, aztán XY véleménye miatt már nem is érdekel, hanem átgondolom, mire van időm, kapacitásom, mihez van kedvem, és mindent összevetve, megéri-e számomra az adott kötetbe belevágni. Nemrégiben mondtam a barátnőmnek, hogy attól függ, hogy el fogom-e olvasni A Narancsfa-kolostort, hogy neki hogy fog tetszeni (ő éppen azt olvassa, de lehet, hogy mire ez a poszt kikerül, már el is olvasta), és nem azért, hogy nyomasszam, ezt mondtam is neki, és tudja ő is, hanem mert egyszerűen nem bírom már, hogy végigolvasom az 500+, néha majdnem 1000 oldalas monstrumokat, hogy aztán csalódás legyen (na nem mintha az jobb lenne, ha egy rövid könyvvel járok így, de azért hosszú olvasmány esetén jobban tud fájni). Az utóbbi időben elég vegyes olvasmányélményeim voltak, úgyhogy most szigorúan meghúztam a határokat. Több jó könyvet szeretnék már olvasni végre! Bár tény és való, hogy ami jó volt eddig idén, az viszont kiemelkedő volt. Ha viszont valami nagyon érdekel, akkor semmi nem tud eltántorítani.

Most talán úgy tűnik, hogy egy kicsit magam ellen beszélek, de én nem azért blogolok, hogy bárkit bármire rábeszéljek, vagy bármiről is lebeszéljek. Igen, szoktam könyveket ajánlani, és nagyon sokat jelent számomra, ha valaki az én ajánlásomra olvas el valamit. De ez csak ajánlás, senkit nem fogok amiatt vegzálni meg erőszakoskodni, hogy márpedig olvasson el valamit. Lehet, hogy sokat, sokszor fogom emlegetni, hogy mennyire szeretem és mennyire ajánlom, de sem számonkérni, sem megszólni nem fogok senkit, ha nem olvassa el, vagy más lesz a véleménye róla. És a negatív véleményemet sem azért írom le, hogy én bárkit is elkedvetlenítsek egy könyvtől. Azért írok könyvekről, mert jólesik. Ez a hobbim. Ez az én könyves játszóterem, kicsit terápiás jellegű is, de én magam nem vagyok és nem is szeretnék véleményvezér lenni. Én csak szeretek könyvekről írni és beszélgetni. És csak arra tudok biztatni mindenkit: ne adjatok mások véleményére, olvassátok azt, amit szeretnétek! Mindenkit más szólít meg, van, hogy egy jelenet, egy gondolat, vagy valamilyen apró momentum tud nagy hatással lenni valakire, és ezt sokszor mások nem is érthetik, szóval ne hagyjátok, hogy mások fanyalgása elvegye a kedveteket. Én is szoktam fanyalogni, ha a vágyott olvasmányotokra/kedvenc könyvetekre fanyalgok, hagyjátok figyelmen kívül. Vagy írjátok meg, miért gondoljátok másként, és beszélgessünk róla!

Könyves véleményeket böngészni egyébként nagyon jó dolog, én is szoktam, bár általában inkább a könyv olvasása után, hogy ne legyenek róla előzetes benyomásaim, de néha azért szoktam előtte is, hiszen van, hogy én is ajánlás hatására olvasok el valamit.

Ti hogy álltok ezzel a dologgal? Mennyire adtok más véleményére? Ha adtok, akkor kiére?