Guilty pleasure olvasmányok

Ez alkalommal én is meghívást kaptam a Témázás e havi körébe, amit ezúton is nagyon köszönök. A téma a guilty pleasure olvasmányok, illetve a jelenséghez való viszonyunk. Nagyon szerettem írni ezt a posztot, és kíváncsi vagyok a többiek véleményére is a témában.

Nem is tudom, mikor találkoztam először a guilty pleasure kifejezéssel, de emlékszem, teljesen elhűltem, és elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most nekem szégyellnem kellene, hogy elolvastam egy ponyvát, és esetleg még tetszett is? Én mindig is mindenevő olvasó voltam (egy-két témát leszámítva, ami tényleg egyáltalán nem érdekel), többször is kifejtettem már, hogy számomra az a fontos, hogy a könyv, amit olvasok, jó legyen (ami nyilván szubjektív, erről írtam is korábban), teljesen mindegy, hogy az szórakoztató- vagy szépirodalom, klasszikus vagy kortárs, romantikus, bűnügyi vagy történelmi regény.

Forrás.

Joanne Harris: Csokoládé (Csokoládé 1.)

Fülszöveg
Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja…

Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.