Fülszöveg
A három lányát egyedül nevelő anya új élet kezdete előtt áll: megbízást kap egy freskó megfestésére a távoli skót sziget világítótornyának belső falára. Ám a szigetre érkezve lányai – Luna, Sapphire és Clover – közül kettőnek nyoma vész…
Huszonkét év telik el, de a magára maradt testvér nem adja fel a reményt, hogy eltűnt családtagjainak nyomára bukkan.
Végül egy napon az állapotos Luna hírt kap: egyik testvére, Clover előkerült. Ám a kórházba érve olyan meglepetés várja, amire legvadabb álmaiban sem számított… Ki ez a hét év körüli gyermek, aki a 22 évvel ezelőtt eltűnt húgának kiköpött mása?
Valóban a rég elveszett kislány került elő valamilyen csoda folytán? Vagy egy gonosz szándékú, alakváltó vadonc, az egykor máglyán elégetett boszorkányok bosszújának álnok teremtménye?
A boszorkányok titkai évszázadokon át kísértenek ebben a dermesztő gótikus thrillerben.
Régi adósságom ez a bejegyzés, a könyvet ugyanis még októberben olvastam, de sajnos csak most jutottam el odáig, hogy végre írjak is róla, és mindenképpen akartam, mert ez egy hihetetlenül jó könyv, valami egészen különleges, ami teljesen bekebelezett, és alig várom, hogy olvassam a szerző másik könyvét is, a Szellemerdőt. Aki esetleg gondolkodik rajta, hogy érdemes-e elolvasni, annak a válaszom az, hogy IGEN, így nagybetűvel, csodás könyv!
A cselekmény több idősíkon játszódik: két múltbéli és egy jelenbéli szálon, és három szereplő felváltva meséli el. A szálak váratlanul, de gyönyörűszépen érnek össze a végén, minden a helyére kerül valami olyan tökéletes harmóniában, amire nem számítottam. Na, de szaladjunk ennyire előre.
A történet elején 1998-ban járunk, és a három lányát egyedül nevelő Liv egy skót szigeten, Lòn Havenen kap megbízást: egy freskót kell festenie egy világítótorony, a Longing falára. Liv az éjszaka közepén kel útra lányaival, Lunával, Sapphire-ral (Saffy) és Cloverrel (a késői indulás okának jelentősége van, és erre fény is fog derülni), hogy elfoglalják a házat, amit a megbízó a munkálatok idejére biztosít a számukra.
Nem sokkal később azonban már 2021-ben találjuk magunkat, ahol a középső lánytestvér, Luna, aki éppen gyermeket vár, hírt kap, miszerint előkerült a kishúga, Clover, aki huszonkét évvel korábban tűnt el, nővérével, Saffy-val együtt, nem sokkal azután, hogy Lòn Havenre költöztek.
Csakhogy Clover semmiben sem hasonlít arra a lányra, akire Luna emlékszik. Ahogy halad előre a történet, úgy tűnik, kezd kibontakozni, mi állhat a rejtélyes eltűnések mögött, és miért nem emlékezteti Clover Lunát a kishúgára… Csakhogy ebben a könyvben semmi nem az, aminek látszik, és a szerző bizony mesterien vezeti félre az olvasót, ahogyan Lòn Haven bizonyos lakói is tévúton jártak egész életükben. Aki nagyon-nagyon figyelmesen olvassa a regényt, kiszúrhat néhány dolgot, ami gyanús, és amiből rá lehet jönni, hogy nem olyan egyszerű ám az eltűnések mögötti rejtély megoldása, mint amilyennek tűnik, csakhogy az a baj, hogy logikus magyarázatnak tűnik, és egyszerűen nincs másik, ami választ adna a történtekre… Én nagyon “megvadultam” a történet közepe táján, mert tudtam, hogy nem arról van szó, amerre a szerző terelgetni szeretne, de a valóságról fogalmam sem volt.
Az érzelmek igen széles skáláját jártam végig olvasás körben, és nem csak azért, mert elképesztően csavaros a történet, és teljesen kifacsarta a lelkemet, hanem azért is, mert egyszerre megható, megrendítő, szomorú és felemelő. Olyan módon mutatja be egy család drámáját és újbóli egymásra találását, amihez foghatót még nem olvastam. Ráadásul közel sem csak egy családot érintenek a történtek, hanem egy egész közösséget, arról nem is beszélve, hogy minden összekapcsolódik a XVII. században, a szigeten élt azon nők tragédiájával, akiket boszorkányság vádja miatt égettek el.
Ebben a könyvben MINDENNEK, de tényleg mindennek jelentősége van. Minden apró mozzanatnak, minden naplóbejegyzésnek, minden beszélgetésnek, még annak is, hogy melyik szereplő mikor bukkan fel, hogy néz ki, milyen testi jegyei vannak, egyszerűen nincs hiányzó darabja a kirakósnak.
A hangulata elsőrangú: misztikus atmoszférájú, ködös, esős, szürke skót sziget, ahol furcsa dolgok történnek, és ennek nyomán régi babonák és legendák elevenednek meg, és egy idő után már képtelenség elválasztani egymástól a fantáziát és a valóságot. Borzasztó volt arról olvasni, hogy mit okoz a tudatlanság, a félelem, és ha valaki rossz következtetést von le, rosszul értelmez valamit: a lavina elindul, és ha nincs aki felismerje, hogy tévedés történt, a lánc sosem szakad meg.
Ez egy természetfeletti történet, aminek a középpontjában a boszorkányság áll, de közel sem csak erről szól, hanem a családokról (nem csak a főszereplők vonatkozásában), a testvéri kapcsolatokról, az anyaságról, az előítéletekről, a női sorsokról. (főleg az évszázadokkal korábban élt nők).
A stílusa nehezen bekategorizálható, nem igazán tudom semmihez sem hasonlítani, amit eddig olvastam, a szerző kitűnően vegyíti a különböző stílusjegyeket. Kicsit horror, kicsit thriller, fantasy és misztikus elemekkel átszőve, miközben azért mégis a valóság talaján áll de a gótikus irodalom jegyei is tetten érhetőek.
Spoilerek nélkül borzasztóan nehéz róla többet írni, de én csak ajánlani tudom, nekem a kedvencem lett, mély nyomot hagyott bennem, és biztos vagyok benne, hogy újra fogom olvasni.
KÜLÖN(C)VÉLEMÉNY 