Szabó Magda: Pilátus

Fülszöveg
Szőcs Iza okos, szorgalmas, modern nő, hivatásának élő, lelkiismeretes, kiváló orvos és példás, odaadó gyermek – legalábbis a világ szemében. Havonta látogatja és ajándékokkal halmozza el szüleit, odafigyel az egészségükre, nem csoda hát, ha mindenki irigyli az idős Szőcs házaspárt. Lám, Iza apja halála után sem hagyja magára megözvegyült édesanyját, felköltözteti Budapestre, ahol kényelmes lakás és kényelmes élet várja Szőcsnét. Iza mindent megad anyjának, csak azt nem, amire a legnagyobb szüksége volna: megtagadja tőle önmagát. Nem érti, hogy anyagi javakkal nem lehet kiváltani a törődést, és olykor egy letört farkú porcelánkutya is felbecsülhetetlen érték. Nem érti, azzal, hogy nem tart igényt a társaságára, gondoskodására, lassan az őrületbe kergeti anyját. Szőcsné kétségbeesetten töpreng, hogyan segíthetne Izának, hogyan könnyíthetné meg lánya dolgát, hiszen érzi, csak terhére van. Amikor férje sírkövének felállításakor hazatér a városba, ahol szinte az egész életét leélte, és a ködös, őszi estén sétára indul fiatalkori találkáik színhelyére, hogy közelebb érezze magát az elhunythoz, az a feltétel nélküli szeretet, amely az önző-rideg Izából olyannyira hiányzik, neki megadja a választ a kínzó kérdésre. Már tudja, mit kell tennie.

Szőcs Iza Budapesten él, reumatológusként praktizál. Idős szülei vidéken élnek, édesapja a regény elején hal meg, édesanyja magára marad, ezért úgy dönt, magával viszi, hogy ne legyen magányos, és ne keseregjen egyedül az üres házban. Szőcsné boldog, alig várja, hogy minél több időt eltölthessen Izával, és mindenben a segítségére legyen, amiben csak lehetséges. Aztán rá kell ébrednie, hogy Iza teljesen máshogyan képzelte el az életét, mint ő maga…

Iza szereti a szüleit, ez kétségtelen. Igyekszik mindent biztosítani nekik, amit csak lehetséges, a szomszédok és ismerősök szemében ő a tökéletes gyermek. A szeretetnek azonban nagyon sok fajtája van, és Iza szeretete a szülei irányába teljesen más, mint a szülei szeretete az ő irányába. Jól kereső, ismert orvos, ő mindent anyagi javakban és kényelemben mér. Ellenben szüleivel, akik egy másik generációhoz tartoznak, és nekik a pénznél és a drága ajándékoknál többet ér a törődés, az igazi, osztatlan figyelem és az, hogy valakinek a hasznára lehetnek.

Szőcsné nem tudja mivel eltölteni napjait a budapesti a panellakásban, majd’ megőrül a tétlenségtől, Izának ráadásul házvezetőnője van, pedig ő úgy tervezte, minden este finom, házi vacsorával várja majd fáradt lányát. Nincs semmi dolga, csak az, hogy pihenjen, és ne erőltesse meg magát. Egy teljesen másfajta életbe csöppent bele, mint amilyet elképzelt magának Iza mellett, ráadásul érzi, hogy a lánya terhére van, ő sem így képzelte az együttélést. Független nő, aki megszokta, hogy nem kell mások igényeihez igazodnia, és senki nem kéri számon a napjait.

A feszültség szinte az első Budapesten eltöltött naptól ott lebeg a levegőben. Szőcsné boldogtalan és frusztrált, de már nincs hová mennie, Iza pedig soha nem tenné ki özvegy édesanyját, így hát maradnak a felszínes beszélgetések, és a kisebb-nagyobb kegyelemmorzsák, ennyivel kell beérnie az idős asszonynak. Szabó Magda narrálásában Iza mindig csak öregasszonyként gondol az anyjára, ami számomra rendkívül bántó és ellenszenves megszólítás volt. Valóban teher számára, de nem vallaná be neki, mert a maga módján szereti, és kímélni akarja mindentől, de nem érti meg, hogy Szőcsnének nem erre van szüksége. Mindent karban tart, mindent irányít, mindenről gondoskodik, de soha nem kérdezi meg az édesanyjától, hogy mit szeretne, jól érzi-e magát, mire van szüksége. Tiltja mindentől, magától az élettől is. Ebbe pedig nem csoda, hogy belekeseredik az özvegyasszony, aki egy kedves, segítőkész, régimódi teremtés. Nem olyan modern nő, mint Iza, hogy is lehetne, teljesen más generáció, de egy végtelenül jó asszony, aki mindent megtett a családjáért.

Ez a regény tökéletesen példázza az egymásra nem figyelést, melynek súlyos következményei lehetnek. Iza ugyan tökéletesnek tűnik a felszínen, olyan lánynak, amilyenre biztosan sokan vágynak, de csak a felszínen az, valójában önző és egoista. Tárgyi, anyagi javakkal próbálja ellensúlyozni a szeretetét, mert a legértékesebbet, önmagát és az idejét sajnálja édesanyjára. És ez a legnagyobb hiba, amit bárki elkövethet. A személyes jelenlétnél, az igazi, önzetlen szeretetnél nincs fontosabb dolog a világon. Iza szeretete kirakatszeretet. Ő komolyan gondolja önmagát, és elhiszi, hogy a szeretet valóságos, de az édesanyja érzi, Antal (Iza volt férje) pedig látja, hogy nem az. Antal jobban megérti volt anyósát – akit mellesleg a mai napig anyámnak szólít, és a gondolataiban is úgy hívja, míg Iza öregasszonynak -, mint a saját gyermeke.

A kérdés az, hogy bűnös-e valaki, aki jó szándékból, de rosszat cselekszik, miközben teljes mértékben úgy gondolja, hogy ő nem hibázott? Szőcs Iza végig jóhiszeműen cselekedett, soha nem merült fel benne, hogy valamit rosszul tesz, s a regény végén is határozottan kijelenti, hogy ő mossa kezeit. Pilátus.

Szabó Magda minden regénye csodálatos és mély lélekrajz, de azt hiszem ezzel a könyvvel még a saját – megugorhatatlan – mércéjét is felülmúlta. A legjobb és legbölcsebb pszichológus, és rákényszeríti az olvasót, hogy szembenézzen a legrosszabb énjével. Szabó Magda szembesít, és kérlelhetetlenül számonkér a Pilátusban (és sok más regényében is).  Rákényszerít, felszólít, hogy magunkba nézzünk, és őszinték legyünk önmagunkhoz. Úgy és annyira, ahogyan csak mi tudunk azok lenni, akik ismerjük saját, sötét titkainkat, hibáinkat.

Egy nagyon fontos dolgot tanít meg ez a regény mindenkivel: nem a saját magunk igényei szerint, hanem azé szerint kell szeretnünk, akinek a szeretetünket adjuk, különben semmit nem ér. Nem éri el a célját, értelmetlenné válik. Ez viszont embertelenül nehéz feladat. Mert ehhez mérhetetlen empátiára és türelemre van szükség. Időt kell szánnunk arra, hogy igazán megismerjük a másikat, és a helyébe képzeljük magunkat.

Azt hiszem, az összes közül – amiket eddig olvastam – ez Szabó Magda legfájdalmasabb regénye. Borzasztóan lesújtó és egyben szívbemarkolóan gyönyörű volt olvasni. Nagyon erős írás, kegyetlen, szigorú mondanivalóval, és kritikátlan, őszinte önvizsgálatra kényszerít.

Feltűnt egyébként, hogy Szabó Magda női hősei általában rendkívül antipatikusak (Encsy Eszter, Szőcs Iza, Kémery Paula), míg a férfi hősei szelídek, kedvesek, tele szeretettel és melegséggel. Nem olvastam a teljes életművét, szóval mindegyikről nem tudok nyilatkozni, de sok esetben találkoztam ezzel a felállással. És ahogyan Az őzben, itt is van egy Angéla. Lídia. Akit ki nem állhattam. Érdekes, hogy amíg Angélát szerettem, Lídiát inkább valóban betolakodóként láttam. Ellopta Vince utolsó pillanatát Etelkától, és be akarta hízelegni magát az egész Szőcs családba, pedig semmi köze sem volt hozzájuk. Erőszakos, szépen csomagolt széptevése émelyítően undorító volt.

A regényt mindenkinek erősen ajánlom elolvasásra. Nekem most ez a kedvencem, mert az eddig olvasottak közül ezt érzem a legerőteljesebbnek.