Fülszöveg
A Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában töltött első tanév kemény erőpróba a diákok számára. Harry Potternek nem csupán a vizsgákon kell megfelelnie, de egy életre-halálra szóló küzdelemnek is részese lesz. A tizenegy éves varászlójelölt története meghódította az egész világot.
Kismilliószor olvastam már a Harry Potter sorozatot, és ez tényleg nem túlzás, két kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor. Idén kétszer is átrágtam magam rajta, és egyszerűen képtelen vagyok megunni. Ettől függetlenül néha azt kívánom, bárcsak minden olvasás előtt törlődne az emlékezetemből a cselekmény, hogy újra felfedezhessem ezt a csodálatos, varázslatos világot. A történetről most nem szeretnék írni, még röviden sem, úgy gondolom, azt így-vagy úgy, részletesebben vagy felszínesen, de szinte mindenki ismeri, viszont mindenképpen akartam egy-egy bejegyzést szentelni az egyes köteteknek, ugyanis megérdemlik. Ez a kedvenc könyvsorozatom, az örök első, én is az ifjú varázslótanonccal és a barátaival együtt nőttem fel, és sokkal több is ez egy kedvencnél…
Az első rész félig egyfajta bevezető kötet, megismerhetjük a varázslótársadalom alapjait és felépítését, a főbb szereplők közül a legtöbbet. Azonban az írónő nem kímél minket, kapunk bőven a sűrűjéből is, az ifjú Harry Potter ugyanis már az első rész végén komoly próbatétel elé kerül.
A világ egy tökéletesen és minden részletében aprólékosan kidolgozott fantasy világ. A varázslók a varázstalan emberek (muglik) között élnek, ám van saját társadalmuk ugyanúgy, mint a mugliknak. Van saját minisztériumuk, jogszabályaik, fizetőeszközük, börtönük, iskoláik, üzleteik, kórházuk és minden más, ami a mugliknak is, A-tól Z-ig. (Tehát a varázslók és a többi varázslény nem csak úgy él bele a világba, hanem komplett világuk van a világon belül, és ez az, ami miatt jobban szeretem ezt bármilyen fantasy könyvnél/sorozatnál.) Ám ez a világ sokkal különlegesebb, mint a mugliké, hiszen a varázslat létezése miatt sokkal izgalmasabb, tele van meglepetésekkel, rejtélyekkel, titkokkal és ámulatba ejtő dolgokkal, tekintve, hogy a varázslat szerteágazó és bizonyos részeiben teljesen kiismerhetetlen. A szürke hétköznapok sokkal mozgalmasabbak, mint a varázstalan emberek világában, sokszor viszont sokkal veszélyesebbek is, ugyanis nem csak kedves és jó boszorkányok, varázslók és varázslólények léteznek, hanem ártó szándékúak is.
Az első kötet – és a sorozat többi részének (kivéve a hetediket) – fő helyszíne a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola. Az épület egy száztornyú kastély, ami Angliában, egy Londontól távol eső vidéken található, és őszintén bevallom, mindig is ide szerettem volna járni. Az élet sosem unalmas, maga a kastély is számtalan titkot és felfedeznivalót rejt. Itt még diáknak lenni is sokkal élvezetesebb.
A világteremtésen túl a misztériumok és a rejtélyek azok, amelyek oly színessé teszik ezt a történetet. Mindig akad egy talány, ami megfejtésre vár, legyen szó bármiről. A cselekmény mozgalmas, Harry ebben a kötetben éppen csak felfogja, hogy varázsló, máris fel kell vennie a harcot a gonosszal.
A jó és a rossz harca elkezdődik a Harry Potter és a bölcsek kövében, és befejeződik a Harry Potter és a Halál Ereklyéiben (aztán majd a nyolcadik részben ismét felbukkan, hogy egy kicsit borzolja az idegeket). Ez a cselekmény fő mozgatórugója, a mélységei elképesztőek, amelynek megértéséhez kevés megnézni a filmeket, el kell olvasni a könyveket is.
A karakterek legjellemzőbb vonásait megismerhetjük, vannak kedvelhető és kevésbé kedvelhető karakterek, a paletta nagyon széles és árnyalt, J. K. Rowling nem sablon, papírmasé figurákkal operál, hanem hús-vér érző emberekkel, akik tele vannak milliónyi érzéssel, megküzdenek az élet nehézségeivel, élvezik a boldog pillanatokat, csak úgy, mint bármelyikünk, és ez az, ami miatt olyan könnyű magunkhoz közel érezni őket. Mert nem elérhetetlen, misztifikált fantasy hősök, hanem emberek egy fantasy világban, ami megszínesíti a történetet, de nagyon könnyű bárkivel azonosulni. Hétköznapiak a maguk különlegességében, mert emberek, és különlegesek a maguk hétköznapiságában, mert varázslók.
Ami mindig ámulatba ejt, hogy milyen horderejű dolgokkal találkozhatunk már az első részben. J. K. Rowling zsenialitását mutatja, hogy olyan – sokszor apró, elrejtett – utalások vannak, amelyeknek a jelentősége a későbbi kötetekben fog értelmet nyerni, de előre gondolkodott, és tökéletes egészet alkotott.
A fentieken túl pedig elképesztő, hogy mennyire hangulatos minden egyes rész, tényleg olyan, mint egy puha, meleg takaróba burkolózni egy zimankós, téli estén. Számomra az egész sorozat tipikusan őszi-téli (karácsonyi), ilyenkor szeretem a legjobban olvasni. Az írónő nem csak egy elképesztően összetett, aprólékosan kidolgozott világot és remek karaktereket alkotott, hanem fantasztikus miliőt is teremtett minden egyes részben, ami képes az olvasót az utolsó porcikájáig is beszippantani. Harry Pottert olvasni számomra olyan, mint hazaérni. Az otthon ismerős, biztonságos, meleg érzése.
Az egész sorozat és annak komplett világa egyedi és utánozhatatlan. Rengeteg fantasy regény létezik, de egyik sem ilyen, nincs is olyan, ami akárcsak megközelítené. Ezt az egyediséget nehéz szavakba önteni, a fent leírtak csak egy részét teszik ki ennek, de hozzájön még a stílus, a csavarok, a humor, minden. Erre szoktam azt mondani, ha valaki kérdezi, hogy olvasd el és megtudod. Mindenki tapasztalja meg maga, mit is jelent ez, garantáltan nem fog csalódni.
Hiába tudok már kívülről minden sort, minden egyes olvasásnál ugyanannyira élvezem, mintha először lapoznám fel, mert nincsenek felesleges gondolatok vagy unalmas részek. Színpompás, magával ragadó világ ez, olyan, ami ha egyszer beszippantja az olvasót, biztos, hogy nem ereszti, de nagy valószínűséggel, aki a rabja lesz, nem is akar majd szabadulni.
KÜLÖN(C)VÉLEMÉNY 