Szerencsés Dániel: Szike

Fülszöveg
Van ​benned elég bátorság, hogy igazán mélyen beleláss egy férfi elméjébe? Akarod tudni, valójában mire gondol, amikor rád ír a randiappon?

Mindenkinek megvan a helye a táplálékláncban, a társkereső oldalak világában is. A keresés célja azonban merőben különböző. A regény főhőse a valódi szépséget keresi minden nőben, de csak a részeket találja. A részekből ő maga, sajátos módon, próbálja összerakni az egészet. A tökéletes szépség rabjaként, őrjítő keresésében boncmesterként hatol a női test belsejébe, hogy megélhesse a vágyott csodát. De vajon a megszerzett „kincsek” segíthetnek megszabadulni az elméjét uraló gyermekkori trauma fogságából?

Szerencsés Dániel pszichothrillere utazás a lélek mélyére, olyan olvasóknak, akik elég bátrak ehhez. A könyvben megelevenedik a partnerkereső oldalak világa, a szélsőségesebbek is, megannyi, kétségbeesetten egymást „kergető” nő és férfi, újabb és újabb maszkokat felvéve, egy széttört tükör szilánkjain taposva, valami „valódit” áhítva. Testben a lelket, az anatómiában a szépséget, a részekben az egészet. Ebben a nagy táncban azonban nem csupán férfi és nő, hanem nyomozó és gyilkos is őrült párharcot vív. És a bárányok nem mindig hallgatnak…

Teljesen véletlenül jött szembe velem ez a könyv a Molyon, bevallom, előtte még csak nem is hallottam a szerzőről. Ezért is szeretek egyébként véletlenszerűen össze-vissza barangolni könyves oldalakon, mert olyasmit is felfedezek, ami egyébként soha nem találna meg, szóval csak ajánlani tudom ezt a módszert, főleg ha szeretnék valami kevésbé ismert/népszerű gyöngyszemre bukkanni. Sok jó könyvet így találtam meg, szóval a módszer működik!

Na, de visszatérve a könyvre: az első és legfontosabb, hogy Szerencsés Dániel nagyon tehetséges író, annyira berántott nem csak a történet maga, hanem a stílusa is, hogy egy nap alatt befaltam a könyvet, de azóta is mindennap eszembe jut. Az ilyen könyveket szeretem a legjobban, amik ott maradnak az emberrel, és az igazán jó nem csak napokig, hanem akár évekig is (nekem a kedvenc könyveim mindig ilyenek, de közölük is van négy-öt, ami a legerőteljesebben a “részemmé vált”). Biztos vagyok benne, hogy ez a történet is még jó darabig velem lesz, és ezek után nagyon kíváncsi vagyok minden másra, ami Szerencsés Dánieltől meg fog jelenni.

A főszereplő férfi (akinek egyébként a nevét nem tudjuk meg) egy budapesti, elismert szájsebész, aki különféle társkeresőkön keresi a valódi szépséget (ezt most nagyon leegyszerűsítettem, de nem szeretnék spoilerezni, úgyhogy emiatt ezt most ennyiben hagyom), de sosem talál olyasvalakit, akiben minden megvan, amire vágyik. Minden nőben valami más vonzza: egy szép kéz, egy dús hajkorona, egy kecses boka… Csakhogy főhősünk nem kapcsolatot keres, még csak nem is szexuális kalandot, hanem a tökéletes nőt szeretné megalkotni, ezt pedig úgy, hogy konzerválja a különféle testrészeket, és amikor minden meglesz, akkor talán megtalálja, amit keres, és véget érhet az ámokfutása. De vajon megtalálja?

Gyilkosunk (nevezzük Bencének, bár ez nem a valódi neve, de ennek van személyes kapcsolódása számára, és van, hogy így is mutatkozik be) egyébként nagyon megnyerő, intelligens és művelt, tipikus Ted Bundy effektus, azzal a különbséggel, hogy neki terve van és nem találomra, és végképp nem élvezetből öli meg az áldozatait, de azért nagyon sok mindenhez van gyomra. Vannak a könyvben nagyon durva jelenetek. Nekem nehéz ilyen téren újat mutatni, és újat most sem sikerült ugyan, de gyomorforgatót azért igen. Két olyan jelenet volt, amikor nagy levegőt kellett vennem, hogy folytatni tudjam. A macskákról ne is beszéljünk, azokat a részeket egyenesen gyűlöltem. Nem is tudom, melyik volt az elborultabb. Ez az egész könyv egy nagy beteg, elborult lázálom.

Abszolút érződik, hogy alapos kutatómunka előzte meg a történet megírását, nagyon a helyén van benne minden, olyan, mint egy kirakós, aminek minden darabkája, tökéletesen, hézag nélkül illeszkedik. A karakterek is árnyaltak, a mellékszereplők is, mintha csak a szomszédról vagy egy munkatársról olvasnék, akik bármikor kiléphetnének a lapokról, annyira hétköznapiak és ismerősek.

Vannak benne bevett elemek, és aki régebb óta követ, tudja, hogy szoktam ám emiatt panaszkodni, amikor már megint ugyanarra a fordulatra épül egy történet, és nem képes megújulni. Nos, itt is van néhány ilyen, de ez egyáltalán nem volt zavaró a számomra. A főszereplő gyermekkori traumával küzd (nem is akármilyennel, egy különösen gyalázatossal, már csak a gondolatára is a hideg rázott, és akkor itt reflektálnék Bartis Attila könyvére, ott is hasonló a helyzet, csak máshová fut ki a dolog), és valljuk be, kb. minden férfi sorozatgyilkos kapcsán megjelenik valamilyen gyerekkori trauma, mintha ez valami kötelező elem lenne: csak akkor válhatsz ilyenné, ha gyerekként traumatizáltak! Nyilván van ennek alapja, és valami kiváltó oka is, hogy valakiből ez lesz és ide jut, de a néző/olvasó számára már u n a l m a s. A másik, hogy természetesen tehetős és sikeres is, oké, értem, mindannak a véghezviteléhez, amit Bence elkövet, anyagi forrás szükséges, az ózdi közmunkás Béla nem tudná kivitelezni, legalábbis nem ilyen szinten és az is fontos, hogy megbízható, biztonságot nyújtó, kívánatos férfiként jelenjen meg a nők előtt, akivel együtt akarnak lenni (akár rövid, akár hosszabb távon). Mégis: itt most ezek nem idegesítettek. És azért nem, mert jól van megírva. Ennyi a titok, de tényleg. Nem baj, ha valami nem teljesen egyedi, hiszen nehéz már olyat alkotni, és egyre nehezebb lesz, de itt annyira jól összeáll minden, nem éreztem azt, hogy ez vagy az olyan erőltetett lenne. Egyébként annak ellenére, hogy akadnak a könyvben ilyen elemek, abszolút egyedi az elgondolás, és én ezt díjazom, a cselekmény pedig sodor magával, tényleg lehetetlen letenni, nemhiába olvastam el olyan hamar.

Kifejezetten tetszett még, hogy milyen sok fontos, aktuális társadalmi kérdéssel is foglalkozik, de nagyon finoman, minden felmerülő kérdés szépen illeszkedik a fő cselekményszálhoz, szerencsére semmi ripacs megmondóemberkedés.

Az, hogy Bence milyen démonokkal küzd, miért teszi, amit tesz, elég hamar kirajzolódik, de teljesen világossá a végére válik. Együttéreztem-e vele? Nem tudom. Bármennyire sajnáltam a gyerekkora miatt, nehéz együttérezni valakivel, aki emberéleteket olt ki. Elég intelligens volt ahhoz, hogy szakemberhez forduljon, kár, hogy nem ezzel az eszközzel élt. Bár akkor nem született volna meg ez a könyv.

A sorozatgyilkos téma ellenére ne valami mű, amerikai maszlagot képzeljetek el, ez sokkal-sokkal valósághűbb, mint amit valaha láttam vagy olvastam a témában, és ez óriási dolog, mindez magyar szerző tollából. Szóval a téma kedvelőinek csak ajánlani tudom a könyvet, galamblelkűek csak óvatosan, vagy inkább egyáltalán ne.

Ez a könyv nyers, brutális és kegyetlen, úgy csattan, mint egy pofon, de kell ilyen is. Nagyon is. Én elképesztően élveztem, és biztos vagyok benne, hogy újra fogom még olvasni.

Ha fent lennék bármilyen társkeresőn is, ezután a könyv után, hát nem mondom, hogy nem gondolkodnék-e el rajta, hogy töröljem-e magamat magamat mindenhonnan, még ha ez csak egy kitalált történet akkor is… Igen, ennyire életszerű. Ja, és ebből a könyvből kell egy saját példány!