Maria Semple: Hová tűntél, Bernadette?

Fülszöveg
A hírhedt BERNADETTE FOX: A Microsoft csodagyermeke, Elgie Branch számára vidám, friss, tehetséges és kissé zűrös feleség.
Az iskola előtt várakozó anyatársak szemében: fenyegetés.
A tervezőmérnökök számára ő az építészforradalmár.
A 15 éves Bee legjobb barátja, vagy egyszerűen csak: anyu.
Egyszer csak fogja magát, és eltűnik.
Beenek a világ végére kell utaznia, hogy megtalálja.

A Hová tűntél, Bernadette? kötelező olvasmány, ellenállhatatlan, mélyen megindító könyv a helyét nem találó zseniről, anya és lánya szerepéről a világban.

Régóta kinéztem már magamnak ezt a könyvet, és idén az első könyvtárlátogatás alkalmával teljesen véletlenül pillantottam meg, úgyhogy ki is kölcsönöztem. Három másik könyvvel együtt, miközben itthon még mindig 100+ olvasatlan kötet vár, szokásos problémáim újra és újra… Már nekem is unalmas, de képtelen vagyok úgy könyvtárba menni, hogy ne hozzak el semmit.

Tudtam, hogy ez egy különleges történet, valamennyit olvasgattam már róla előzetesen, de nem tudtam, pontosan mire is számítsak, és ez még annál is sokkal jobb volt, mint amit vártam.

Bernadette Fox feleség, édesanya és építész zseni, aki immár nem dolgozik a szakmájában, sőt, még a házból sem lép ki, csak ha nagyon muszáj, hogy elvigye a lányát, Bee-t (akinek az igazi neve Balakrishna) az iskolába, vagy elintézzen valamit, amit más nem tud megoldani helyette. Nem kedveli az embereket, különösen a szülőtársait (vagy ahogy ő hívja őket, a Galer utcai szúnyogokat), vagy úgy bárkit a családján, illetve néhány régi kollégáján kívül.

A történetet (ami nagyrészt Seattle-ben játszódik) Bernadette lánya, a tizenötéves Bee naplóbejegyzéseiből, illetve levelekből, újságcikkekből és faxokból ismerjük meg. Nagyon tetszett az elbeszélésnek ez az össze-vissza kuszasága, amiből sokáig nem is akar összeállni a teljes kép, de aztán szépen lassan kibontakozik, hogy miért viselkedik olyan furcsán Bernadette Fox, és miért él elvonultan egy olyan házban a családjával, ami idők kérdése, hogy mikor fog rájuk omolni.

Ez olyan igazán nekem való, szórakoztató, színes, sziporkázó humorú könyv, aminek belevalói női főszereplője van. Szeretem az ilyen gyöngyszemeket, és szeretem az olyan különc karaktereket is, mint Bernadette Fox, aki már azelőtt sem volt átlagos, hogy visszavonult volna a munkájától és a világtól. Belevaló, vagány, még ha zűrös is, akkor is imádnivaló, egyszerűen lehetetlen nem kedvelni. Felvágták a nyelvét, követhetetlen hangulatingadozásai, furcsa szokásai vannak, állandóan csapong, és képes elaludni egy kanapén egy patika közepén horgászmellényben.

A könyv erőssége a karakterek sokszínűségében és a dinamikájában, illetve abban rejlik, hogy jórészt semmi és senki nem az, aminek és akinek látszik (vagy éppen, mint elsőre gondolnánk), és sokkal több minden húzódik meg a háttérben, mint azt az ártatlan olvasó sejti. Hiába könnyedebb a hangvétele, azért mégsem annyira könnyed. Bernadette Fox nem könnyű eset, sok rossz dolog történt vele, nem is egyszerű vele az élet, ezt alá is írom. De egy tragikus eseménysorozatnak köszönhetően fejlődést mutat: képes belátni a hibáit és a szerettei, főleg a lánya érdekében változtatni a dolgokon.

Az eltűnése nem egyik napról a másikra következik be, eseménydús cselekménysor előzi meg, és igazán frappáns megoldások követik.

Szerettem ezt a regényt, úgy ahogy van, mindenestül: az esős, Washington államot és Seattle-t, Bernadette-t és Bee-t, az omladozó házat, a humort, az Antarktiszt, a múlttal való fájdalmas szembenézést és a továbblépés képességét.

Egyedül a lezárás okozott egy halvány kis csalódást, nagyon szerettem volna tudni, mi lett Elginnel és Soo-Linnel, az ő száluk elvarratlan maradt, de ezt leszámítva élveztem ezt a regényt, tökéletes, minőségi kikapcsolódást nyújtott.

A filmet nem fogom megnézni, mert annyira egyedi és vivid kép él bennem erről a képtelen történetről, hogy biztos vagyok benne, csak elrontaná az élményt.

Le a szúnyogokkal! Olvassátok el, és megértitek. :)