Fülszöveg
Mi történik, ha belenézel a fekete monitorba? Hogyan őrzik meg a hátországban maradó családtagjaikat a háborúba vonuló katonák? Milyen, ha a halott apa tudata az okosház rendszerébe költözik? Hazugságokból felépülő életek és világok jelennek meg ebben a novelláskötetben: fizikai törvényeket szerződésekkel manipuláló jogászok, fénylő istengyereket váró leányanyák, áldozatot követelő tavak és hazugságokból városokat emelő építészek. Moskát Anita olyan, mint a kötet kisregényének szerződéskötője: pontosan ismeri a valóságot, hogy aztán a paraméterek átírásával új valóságokat hozzon létre. Első regénye 2014-ben jelent meg, és az eltelt évek alatt a magyar fantasztikus irodalom egyik legeredetibb és legizgalmasabb írójává vált. A Horgonyhely, majd a Zsoldos Péter-díjat nyert Irha és bőr c. regényei mellett számos novellája jelent meg antológiákban, zsáner- és szépirodalmi magazinokban. A hazugság tézisei ezek legjobbjaiból és új írásokból válogat.
Ez volt az első könyvem Moskát Anitától, de biztosan nem az utolsó. Fantasztikus, egyben borzongató élmény volt olvasni ezt a novellás kötetet, illetve a végén található kisregényt. Valahol itt kezdődik a tehetség. Moskát Anita intelligens*, sokrétű szerző, aki nagyon jól ír, és elképesztő fantáziával, valamint kreativitással van megáldva.
A könyv minden sorát imádtam, nem annyira könnyű vele haladni, mint ahogy számítottam rá, mégis nagyon hamar elolvastam, egyszerűen nem tudtam letenni. Teljesen beszippantott, magához láncolt az a sok bizarr, mégis annyira valóságos világ, ami megjelenik az egyes novellákban. Különböző stílusúak, van köztük fantasztikus, horrorba hajló, weird, egy közös van mindegyikben: Moskát Anita csak egy kicsit lök a jelenlegi világunk valóságán. Nem Csillagok háborúja szintű űrharc van itt, hanem a hétköznapjaink kicsit kicsavart verziója, és ezért annyira félelmetes. Mert ebben élünk. Vagy élhetünk majd öt, tíz, ötven múlva. Közeli, aktuális, ott remeg a levegőben az a végkifejlet, amit a szerző megálmodott. Repes a szívem, hogy ilyen jó írást olvastam magyar szerző tollából, nem is tudom, miért került el eddig a munkássága, de ezentúl sokkal jobban oda fogok figyelni rá, és még idén el fogom olvasni a Horgonyhely c. regényét, aztán szépen sorban majd a többi könyvét is.
A történetek nem az élet és a világ, illetve annak a változásainak a könnyű, kellemes oldalát fogják meg. Komoly, szomorú témák kerülnek terítékre, társadalmi kérdések, belső félelmeink és forrongó jelenünk teljesedik ki, a jövő árnyoldala jelenik meg, és utat tör magának a mágia is. Nehezen találtam szavakat olvasás után, még most is nehezen találom, és nem szeretném a fantasztikus és a zseniális szavakat ismételgetni, de nem tudom, fogok-e más, alkalmasabb jelzőt találni.
Nagyon erős érzelmeket váltott ki belőlem ez a kötet, elemi erővel hatott rám, és nem csak olyan szinten, hogy elgondolkodtatott, hanem személyes élmények, érzelmek és félelmek szintjén is, mert minden fantasztikum ellenére nagyon valós, túlságosan pontos mindegyik történet, és annyira húsbavágó, hogy vagy a szívem szorult el, vagy a gyomrom állt görcsbe olvasás közben.
A mesterhazugság
Az első novella, A mesterhazugság nagyon erős nyitás, megalapozza a többi írás (hihetetlenül) magas színvonalát, szerintem már az ötödik oldal után oda meg vissza voltam, és tudtam, hogy ez egy verhettlen kötet lesz. Egy világban járunk, ahol a klímaváltozás következtében alig maradt élhető terület, és a város, ami még fennmaradt, hazugságokból épül fel. Vannak építészek, akiknek az a feladatuk, hogy folyamatosan hazudjanak, hogy ami maradt, az ne omoljon össze, azonban igazán nagy építészeti alkotásokhoz mesterhazugságokra van szükség, amit csak a legkiválóbbak tudnak véghez vinni. Már maga az alapötlet is igazán zseniális, de a kivitelezés még inkább az. Mélylélektani utazás ez a novella, ami egyébként igaz a többi novellára is, nem csak erre, de ez különösen megkapó volt számomra, főleg kezdő darabnak. Amikor már azt hittem, elértük a csúcspontot, kiderült, hogy közel sem, még egy csavar lobbantott lángra, de olyan módon, amit már régen éreztem.
A felismerés és a szomorúság furcsa elegyét éreztem A mesterhazugság közben, ami hiteles reflekciója annak, hogy mennyit is hazudunk életünk folyamán, és a szerző nagyon jól adaptálta ezt a témát, megfűszerezte egy kis mágiával, és kész volt a hazugságokból épült világ. Számomra ez volt az összes közül “A mesternovella”.
Istenanyák
Ez a novella a béranyaságot ülteti át fantasy közegbe, és kerekít köré egy elnyomó, illetve egy bizantin módon fejet hajtó közeget, erős, kíméletlen írás, fájdalmasan sok mögöttes tartalommal. Ha lepucoljuk a rózsaszín cukormázat a gyermekszülés mítoszáról, mi marad? Valami olyasmi, ami ebben a novellában történt.
Rügyeid
Környezetvédelmi horror? Létezik ilyen? Ha nem, akkor Moskát Anita ezzel a novellával megalkotta ezt a stílust. Hidegrázós történet, a végéről nem is beszélve, rosszat is álmodtam tőle.
A gyertya a magasban tündöklő nap
Egy háború borzalmai némi mágiával átitatva: “szép” és ötletes keresztezés. Egy csipetnyi fantasy és jó nagy adag aktualitás. Sok könny és törött szívek.
Bevezetés a sokváltozós viszonyrendszerekbe
Miután elolvastam a Fekete monitort, az jutott az eszembe, hogy ez annak a bevezetője. Egyetemisták, akik azért tepernek, hogy aztán kiégett irodisták legyenek. Egy kis horror-fantasy keresztezés természetesen itt is helyet kapott, nagyon szépen adagolva.
Hattyú
Rövid, de annál velősebb történet arról, hogy mindennek ára van.
Négyszemközt
Kapcsolati erőszak pici jövőbeli technológiával meghintve, és olyan hitelesen megírva, hogy belefacsarodik az ember szíve. Amikor annyira természetes a világban, az emberi kapcsolatokban az erőszak létezése, hogy az ember a saját anyja támogatását sem tudhatja a magáénak, az nagyon fájdalmas.
Fekete monitor
Kiégett, kizsákmányolt irodisták, akiket abba a hitbe ringatnak, hogy a céget érdekli a jólétük, miközben csak az utolsó cseppet próbálják meg kifacsarni belőlük, sajnos sikeresen. Sokkal nagyobb árat kell fizetniük a “stabil” állásukért és a havi fizetésükért, mint az az elkötelezettségük, illetve a szabadidejük teljes hiánya. Sajnos én is ebben élek, fájdalmasan ismerős és hiteles volt minden sora. Ennek a történetnek az a különlegessége, hogy a lapozós kalandtörténetek mintájára az olvasó dönti el, hogy alakul a főszereplő sorsa. Én kétféle verziót játszottam eddig végig, de van még több lehetőség is, azokat is végig fogom vinni. Izgalmas és ötletes megoldás, az írás stílusa pedig Shirley Jacksonra emlékeztet. Számomra ez volt a legakkurátusabban megírt novella – lehet ennek az is az oka, hogy személyesen is érint -, illetve ez az ami leginkább tükrözi azt a fajta keserű valóságot, amit a szürke hétköznapok testesítenek meg: a mókuskerék, az munka, amit utálunk, csak azért végezzük el, mert valamiből meg kell élni, a bizonytalanság, az állandó gyomorgörcs, a létfenntartásért való folyamatos küzdelem és közben önmagunk teljes feladása. Hát el is ment a kedvem az élettől ez után az írás után, de mégis imádtam olvasni.
Gumicukorszív
Gyászfeldolgozás, gyermekjogok szülői felelősség az előrehaladott technológia korában. Érdekes egyébként, hogy arról a jelenségről, ami megjelenik ebben a novellában – miszerint a szülők a lányuk jogait nem tisztelve kiteregetik az életüket a közösségi médiában – én is írtam korábban egy cikket egy jogi folyóiratba. A téma feldolgozását ebben az esetben egy kicsit felemásnak éreztem, ennek a történetnek kifejezetten nem tett jót a rövid terjedelem, kisregény formában, bővebben kibontva jobban el tudtam volna képzelni. Magáról a pereskedésről olvastam volna a legszívesebben, pont az maradt el, de a rövidsége ellenére ez is nagyon tetszett, egyrészt amiatt ahogy megközelíti a témát, másrészt pedig amiatt, ahogy beleszövi a technológia fejlődését.
Szerződési szabadság
A kisregény egy jogilag legitim kizsákmányoló rendszer létét és működését mutatja be, némi mágiával átszőve. Nem árulok el részleteket, de nagyon ravasz és gonosz, egyben zseniálisan ötletes rendszer működik a Szerződési szabadságban. A befejezéssel nem voltam annyira kibékülve, na nem azért, mert nem jól van megírva, egyszerűen csak én kegyetlenebbül bántam volna el a szereplőkkel. Engedékenyre sikeredett a befejezés, én senkit nem oldoztam volna fel, nagyon sok düh és keserűség felgyülemlett bennem a történet végére.
Összességében véve imádtam a könyvet, viszont több olyan novella is volt (A mesterhazugság, Istenanyák, Négyszemközt, Fekete monitor, Gumicukorszív), amiket hosszabban kifejtve is szívesen olvastam volna, mert elbírták volna a hosszabb terjedelmet. Kicsit még mindig le vagyok sokkolódva, olvassatok Moskát Anitát, nem fogjátok megbánni!
*Vannak szerzők, akik jól írnak, élvezhető könyveket tesznek le az asztalra, nincs különösebb probléma velük, jók a könyveik, amolyan korrekt iparosmunkának nevezném őket, de nincs bennük semmi extra, semmi különlegesség vagy egyedi stílus. Ezzel szemben vannak azok, akik esetében az intelligencia is érződik. Okosak, műveltek, nem egysíkúan gondolkodnak, akiknek azonnal rezonálok az írásaikkal és azok mondanivalójával, a stílusával. Igazán hamar egy hullámhosszon érzem magam velük, és általában ilyenkor jön az az érzés, hogy ezt nekem írták. Nos, Moskát Anita is ilyen, és nem túloztam, amikor azt írtam, hogy már öt oldal után oda meg vissza voltam, tényleg így volt, azonnal megvolt az összhang.
KÜLÖN(C)VÉLEMÉNY 