Néhány könyvről röviden #1

Az utóbbi időben olvastam néhány könyvet, azonban nem volt időm írni róluk, és terjedelmük és/vagy témájuk miatt pedig nem is tudnék, szeretnék hosszan értekezni róluk. Ezeket a köteteket július és szeptember között olvastam el, a felhozatal vegyes, a rossztól a közepesen át a jóig.

A Maigret és a vérfoltos öltöny életem első Maigret kötete volt, és nagyon élveztem! Nagyon tetszett, hogy Maigret véletlenszerűen kezdett el nyomozni, hihetetlen sztori kerekedett ki belőle. Sokat utazunk, a cselekmény pörgős, izgalmas, eseménydús, és elképesztően hangulatos. Imádtam a sok csatangolást, a macska-egér játékot, az atmoszférát, mindent. Mindenkinek jó szívvel ajánlom, aki egy kellemes kikapcsolódásra vágyik, 1-2 óra alatt el lehet olvasni, ennek ellenére kitűnő olvasmány.

Az Isten hozott Amerikában nagyon régóta a kívánságlistámon volt, de ez alkalommal sajnos nagyon mellényúltam. Alapvetően nincs problémám a minimalista stílussal, azzal is többféle módon és szinten lehet dolgozni, de számomra ebben az esetben a minimalizmus átfordult semmitmondóba. Elérhetetlenek és idegenek voltak a karakterek, az egész egy hatalmas gondolatfolyam, olyan, amilyet szinte bárki tud produkálni, ha leül naplót írni. A történet főszereplője a tizenegy éves Ellen, aki apja halála óta nem beszél, a bátyja pedig beszögeli a szobaajtaját, hogy senki ne tudjon bemenni. Ellennek bűntudata van, mert fennhangon kívánta apja halálát, és úgy gondolja, hogy emiatt következett be. Az anyja egy vidám, életteli, sziporkázó nő, aki a történtek ellenére is tartja magát, de mégsem próbál meg semmit tenni sem a lánya némasága, sem a fia elzárkózása ellen, csak hagyja őket. Néha ráförmed Ellenre, vagy odaszúr neki valamit (amivel még nagyobb falat emel), és biztos vagyok benne, hogy ő is tehetetlen és eszköztelen, de ez nem mentség arra, hogy nem igazán foglalkozik a gyerekeivel, kizárólag az alapvető gondoskodás szintjén, mint pl. a reggelikészítés. Az apa nagyon komoly mentális problémákkal küzdött, nem derül ki, hogy ennek mi volt az oka, és emiatt nem tudtam áterezni a helyzet súlyosságát, pedig rendkívül veszélyes volt, önmagára és a családjára is. Egy tizenegy éves kislány nyilván nem is tudhatja, miért lett az apja ilyen, de ezt okosan, egy veszekedés, kihallgatott beszélgetés leírásával bele lehetett volna építeni a történetbe. Nagyon rövid, széles margókkal és nagy betűkkel szedve is 130 oldalas kötet, tényleg mint egy kezdetleges napló. Modern, de nem stílusos, inkább csak egy nagy katyvasz érzelmi és gondolati mélységek nélkül. Nincs hangulata, sivár, ráadásul a történet bárhol játszódhatott volna, semmilyen svéd jellegzetességet nem éreztem rajta. A címválasztás is értelmetlen, a legkevésbé sem illik a történethez. Értem, hogy az anyához kapcsolódik, aki a történetnek és Ellen életének is központi szereplője, de csak egy odavetett idézet, ami szellemiségében semmilyen módon nem kapcsolódik a történethez. Számomra sajnos óriási csalódás volt, de legalább nagyon hamar végeztem vele, így túl sok időt nem vett el az életemből.

A 20 önismereti kérdés és válasz számomra nem szolgált újdonsággal, de ettől függetlenül hasznos olvasmány, kifejezetten olyasvalakinek ajánlanám, aki még egyáltalán nem foglalkozott önismerettel. A szerzők húsz témát dolgoznak fel röviden, a lényegre koncentrálva, ezért amolyan első könyvnek tökéletes, hiszen az olvasó több kérdéskörrel is találkozik, és ha több területen is van problémája (márpedig egyik dolog általában hozza magával a másikat), akkor kap egy komplexebb képet a személyiségéről, és arról, hogy mi mindennel kell dolgoznia. Nagy revelációk nincsenek benne, szóval senki ne várjon valami forradalmi ötletparádét, inkább az alapokról szól, megemlítve, melyik probléma honnan ered, megtoldva néhány általános, gyakorlati tanáccsal. Ahogyan egyetlen önismereti könyv, úgy ez sem szolgál kész megoldásokkal, nem helyettesíti a szakmai tanácsadást, és nem fogja az ember összes gondját egy csapásra megoldani. Remek gondolatébresztő kötet, a stílusa közérthető, igaz egy kicsit száraz, de annyi baj legyen, hülyeségek nincsenek benne, és az a lényeg. A Pszichoforyou online magazint pedig mindenkinek jó szívvel ajánlom!

A Matilda a második olvasmányom volt Roald Dahltól, és sokkal jobban tetszett, mint az első (ami a Boszorkányok volt). A filmet biztosan sokan látták már, nekem az valahogy kimaradt a gyerekkoromból, amióta pedig a könyv ott csücsült a polcon, úgy voltam vele, hogy előbb a könyv, aztán a film. A történet a címszereplő kislányról szól, aki egy igazi könyvmoly, és iskolás korára már elolvasta a helyi könyvtár gyerekrészlegének összes könyvét, több tucat klasszikust, ráadásul matematikai, és egyéb szellemi képességei és kiemelkedőek. A szülei azonban egyáltalán nem foglalkoznak vele, sőt kifejezetten ellenszenvvel viseltetnek iránta, nem kap tőlük sem szeretetet, sem támogatást, sem bátorítást. Amikor azonban beiratják az iskolába, találkozik egy kedves, melegszívű tanárnővel, Czukor kisasszonnyal, aki azonnal észreveszi, hogy Matilda milyen különleges, és a szárnyai alá veszik. Az igazgatónő, Dorong kisasszony azonban még a szüleinél is gonoszabb, és nem riad vissza a diákok durva testi fenyítésétől sem, így Matildának az iskolában sincs könnyű dolga. A többit nem írom le, onnan válnak igazán érdekessé a dolgok, amikor Matilda és Czukor kisasszony összebarátkoznak. Ez egy elképesztően bájos, kedves, aranyos, szívet melengető történet, egy nagyon okos kislányról, akinek azonban a szíve is hatalmas, és nem késlekedik segíteni azon, aki segítségre szorul. Kalandos mese szeretetről, kitartásról, reményről és barátságról. Tipikus „a jó elnyeri jutalmát a gonosz pedig megkapja a méltó büntetését” jellegű történet, a tanító célzat egyértelműen megjelenik benne, de egyáltalán nem szájbarágós, Roald Dahl nagyon finoman és érzékletesen szövi a szálakat, ezáltal igazán élvezetes olvasmány, még felnőttként is nagyon tetszett. Pont annyira hosszú, amennyire kell, de közben tartalmas is, és szépen épülnek egymásra az események. Biztos vagyok benne, hogy Matilda kitaszítottságában, a szülei általi szeretetlenségben, a felnőttek gonoszságában, gorombaságában és kapzsiságában sajnos sok gyerek magára ismerne, ezért ez a könyv számukra különösen fontos olvasmány lehet, mert az üzeni, hogy nincsenek egyedül, de egyébként minden gyereknek jó szívvel ajánlanám, szerintem általános iskola alsó tagozatában lenne ez tökéletes olvasmány, de annyira jól van megírva, hogy úgy vélem, nagyobbak számára sem lenne unalmas.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s