Félévi könyves zárás – 2022

Hagyományteremtő módon tavaly írtam először félévi összegzést – korábban sosem írtam semmilyen egyéb zárást az év végin kívül -, és bevallom, havit sem igényem, sem időm, sem kapacitásom nincs írni, ráadásul van olyan hónap, hogy nem olvasok többet egy-két könyvnél, így is nem is mindig tudnám tartalommal kitölteni.

A képen nincs rajta az, amit e-könyvben olvastam, illetve ami még/már nincs nálam.

Három könyvet tavalyról hoztam át (Az Aranypinty, Átmeneti üresedés, Kakukkszó), ezekkel együtt idén eddig húsz könyvet olvastam el, ha ezt a tempót sikerül tartanom, akkor év végére meglesz a negyven, de aki régebb óta követ, és ismeri a könyves “pályafutásomat”, tudja, hogy nem vágom a földhöz magamat a számoktól. Annyi sikerül, amennyi, a lényeg az élmény, minél több jó olvasmány, és úgy igazán elveszni a csodás kötetekben.

Az elolvasott húsz kötetből hét újraolvasás volt. Szeretek újraolvasni kedvenceket, elveszni az ismert és szeretett világban, új rétegeket felfedezni, főleg amikor nem vagyok a legjobban lelkileg, olyankor egy ismerős világ olyan, mint egy meleg takaró, ami alá jó bebújni.

Az idei év eddigi két nagy kedvence A Mester és Margarita, illetve A vak bérgyilkos. Hajszálnyival, de egyelőre A vak bérgyilkos vezet. Margaret Atwood könyvét még februárban-márciusban olvastam, de azóta is nagyon sokszor eszembe jut, és olyan mély hatást gyakorolt rám, hogy nem csak az idei top olvasmányok közé került be, hanem a valaha olvasott legjobbak közé is. Csodálatos, egyben torokszorító élmény volt olvasni.

Nagyon szerettem Az Aranypintyet is, Dona Tartt összes könyvét el fogom olvasni, csakúgy, mint Margaret Atwoodét. Elképesztően jól esett újraolvasni az Átmeneti üresedést is, ez sem utoljára történt meg. J. K. Rowling egyébként a Cormoran Strike sorozattal is nagyon megnyert magának, elkezdtem újraolvasni az összes könyvet, az első négy részt el is olvastam, és a legfrissebb, hatodik rész megjelenése előtt szeretnék még a Zavaros vérre is sort keríteni, ami a kedvenc részem.

A címe ellenére a Jó az ágyban egy meglepően jó olvasmány volt, kicsit komolyabb, mint amire számítottam, de pont emiatt tetszett annyira, nem csak egy üres, tartalmatlan chick lit. Erről nem írtam a blogon, de ide kattintva el tudjátok olvasni a Molyon közzétett értékelésemet.

Akadtak azért közepes/rossz élmények is is, de abból szerencsére jóval kevesebb volt. A Szép sötét Vanessám témáját a szerzőnek sajnos nem sikerült megfelelő minőségben megugrania, így az annyira nem nyűgözött le, A Legyek Ura pedig szintén fontos mondanivalója és társadalomkritikája ellenére számomra óriási csalódás volt, klasszikus ide vagy oda.

Üdítő színfolt volt a súlyos nagyregények közepette az Ír tündérmesék, illetve Veszelszki Ágnes Illemkalauza. Becsúszott egy képregény is, az Újságoslányok első része, ami igazán tetszett, de maradt egy kis hiányérzetem, és nehezen tudom megfogalmazni, hogy ez honnan ered. Talán az volt a baj, hogy nem volt elég idő ráhangolódni a helyszínre, a karakterekre, már be is indult a nagy kaland, kicsit több alapozást elbírt volna a történet. Az illusztráció remek munka, nagyon hangulatos, a kódfejtős megoldás pedig ötletes. Nem állítanám, hogy az időutazó sci-fi/fantasy az én világom, ez mégis beszippantott, és azon kaptam magam, hogy izgulok, mi fog történni. A befejezés meglepett, egyáltalán nem számítottam rá. Kíváncsian várom a következő részt.

A könnyvásárlások terén igyekeztem visszafogni magamat, tavaly iszonyúan elszaladt velem a ló, és jelenleg 116 könyv csücsül itthon arra várva, hogy elolvassam. Örök könyvmoly probléma – és én is állandóan ezen vekengek – az itthoni olvasatlan kötetek felhalmozódása, én is mindig teszek mindenféle fogadalmat, hogy max. ennyi vagy annyi könyvet veszek, ezeket természetesen általában nem tudom betartani. Sok oka van ennek, most nem megyek be részletesebben, ennek majd szentelek egy külön bejegyzést, piszkozatban a vázlattal már készen vagyok, pár héten belül igyekszem letisztázni, aztán megosztom majd az ezzel kapcsolatos gondolataimat.

Összességében véve elégedett vagyok az első féléves olvasmányaimmal, mind mennyiségüket, mind minőségüket tekintve. Egy-két gyengébb, rosszabb olvasmány mindig be fog csúszni, bármennyire ismerem már a saját ízlésemet, ez azért elkerülhetetlen.

Van néhány könyv, amit idén mindenképpen szeretnék elolvasni, fogadkozni már nem merek, terveket sem szoktam készíteni, mert mindig felborul, de mostanában kicsit jobban stabilizálódott a hangulatom, úgyhogy meg merem kockáztatni, hogy az alábbiak még idén sorra kerülnek: Az ehető nő, Stoner, Papírpalota, Vakság, Gonosz lélek közeleg, A Segítség. Van még néhány gondolatom, de ennyite merek megkockáztatni. :)

Nektek hogy telt 2022 első féléve?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s