Könyves évzáró – 2021 számokban és élményekben

Elég sűrű évet tudhatok magam mögött, el is fáradtam az év végére, de saját magamat is meglepve idén 36 könyvet olvastam el, ami a Moly szerint kb. 12200 oldal, ami ahhoz képest, hogy tavaly ilyenkor úgy gondoltam, az idei évbe szinte alig fog pár könyv beleférni, meglepően jó eredmény.

A legjobb olvasmányélmények az alábbiak voltak:
1. Julia Rochester: Ház a világ peremén
2. Joanne Harris: Csokoládé
3. Kosztolányi Dezső: Pacsirta

A legrosszabb olvasmányélmények az alábbiak voltak:
1.  Therese Anne Fowler: Rendes környék
2. Marc-Uwe Kling: QualityLand
3. Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában

Az újraolvasásokat idén sem vettem alapul egyik listánál sem, mert a legjobbaknál nem tudtam volna választani. Idén egyébként nyolc könyvet olvastam újra (kettő még folyamatban van, ezek valószínűleg átcsúsznak januárra, hacsak nem kapok éjfélig egy időnyerőt), és mindegyik ugyanolyan jó élmény volt, mint első olvasásra, sőt… Nagy újraolvasó vagyok, egy-egy nehezebb időszakon mindig átsegítenek a komfortkönyveim, amikbe imádok belebújni, mint egy puha, meleg takaróba.

Szeretném külön kiemelni J.K. Rowling Robert Galbraith álnéven írt Cormoran Strike c. krimisorozatát, ami hatalmas kedvencem lett, imádtam mindegyik kötet minden egyes sorát, de különösen a harmadik és az ötödik rész tetszett. Ez utóbbiról (illetve a negyedik részről) még nem volt időm írni, ezt hamarosan pótolom, de erre is már csak januárban fog sor kerülni. Nagyon ajánlom mindenkinek, a stílusa olvasmányos, a történet izgalmas, a karakterek nagyon jól kidolgozottak, a két főszereplő igazán szerethető. Akadnak azért komor részei, és fontos témákkal is foglalkozik, számomra az idei év nagy kedvence lett ez a sorozat, biztos vagyok benne, hogy nem egyszer fogom újraolvasni, az első részt pont most olvasom másodjára. Letehetetlen.

A 2021-ben született bejegyzések közül a legolvasottabbak az alábbiak voltak:
1. J. D. Salinger: Zabhegyező
2. Kosztolányi Dezső: Pacsirta
3. Bogáti Péter: Az utolsó ember avagy C. Robinson különös története

Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Szabó Magda könyveiről szóló értékeléseim még mindig toronymagasan vezetik a statisztikákat, aminek nagyon örülök, de van egy olyan érzésem, hogy ehhez esetleg köze van annak, hogy egyes könyvei kötelező olvasmányok, érettségi tételek, stb.

Idén először írtam félévi összegzést, ezt jövőre sem fogom kihagyni, de lehet, hogy váltok a negyedévesre, ez attól függ, mennyit és milyen ütemben fogok olvasni, ha nem gyűlik össze olyan sok könyv, akkor marad a félévi poszt.

Februárban elindítottam a blog Instagram oldalát, ahol eddig 33 bejegyzés született, semmi különös vagy fancy nincs rajta, csak az olvasmányaimat örökítem meg, verseket, idézeteket osztok meg, nincsenek is nagy terveim vele, de szeretem megosztani a könyves képeket, amiket készítek. Elkezdtem továbbá írni egy mindenes jellegű, kicsit személyesebb hangvételű blogot, ami a The Lost Interview Tapes nevet viseli, de időhiány miatt elég kevés bejegyzés született, ha volt időm, akkor azt inkább erre a blogra fordítottam, de szeretnék majd oda is többet írni.

Áprilisban régi vágyam vált valóra, és egy Kindle boldog tulajdonosa lettem. Sokat ingázok és utazok (Budapesten belül is, illetve Budapest és B.-A.-Z. megye között is), és nehéz mindig a vastag könyveket cipelni, ráadásul rendszeresen olvasok a MEK-ről letöltött könyveket is, és ez mobiltelefonon nem a legkényelmesebb (az Anna Kareninát annak idején telefonon olvastam el… nem is tudom, mit gondoltam). A papírkönyvek természetesen nem fognak kikopni az életemből, egyszerűen csak egyszerűbb így olvasni sok helyzetben, már eddig is megkönnyítette az életemet (pl. a Cormoran Strike kötetek esetén, amik elég vaskosak, főleg az utolsó rész).

Idén szerettem volna letenni az összes szakvizsgámat, de az élet nagy varázsló, így csak kettőre volt lehetőségem, de ezek elsőre és jó eredménnyel sikerültek, és több szempontból is eléggé küzdelmes volt mindkét tanulási időszak (betegség, munkahelyi dolgok, személyes problémák), így számomra ez a két sikeres vizsga az idei év legnagyobb eredménye. A harmadik átcsúszik jövőre, de amint az is meglesz, végre szakvizsgázott jogász leszek. Ettől az utolsó vizsgától tartok egyébként a legjobban, azért is hagytam a végére, de elég szívós és szorgalmas vagyok, úgyhogy bízom benne, hogy nem lesz gond. Igaz, hogy nem sokat, de év végén sikerült egy kicsit pihennem, remélem, ti is le tudtatok lassulni, és letettétek a terheket, a stresszt, a rohanást.

Nem szoktam ugyan konkrét olvasmánylistával nekivágni sem az évnek, sem semmilyen időszaknak, tekintve, hogy a hangulatom néha percenként változik, de van néhány könyv, amit 2022-ben mindenképpen szeretnék elolvasni. Az egyik A Mester és Margarita, amit eleve terveztem elolvasni, de annyian ajánlottak már, és annyian biztosítottak róla, hogy tetszeni fog, hogy most már nagyon kíváncsi vagyok rá. A másik ilyen pedig, amit Amadea nagy megrökönyödésére még nem olvastam, pedig az olvasói profilom alapján számomra alapmű, az Az időutazó felesége.

Idén egyébként nagyon sok könyvvel lettem gazdagabb, és igaz, hogy némelyik pár száz forintos antikváriumos beszerzés, jó néhány pedig ajándék volt, azért félelmetes, hogy több mint kétszer annyi könyv vándorolt a könyvespolcomra (76, ha pedig még ma befut az idei utolsó könyvrendelésem, akkor 82), mint amennyit elolvastam. Alapvető és egyetlen célkitűzésem minden egyes évben, hogy csökkentsem az otthoni olvasatlan kötetek számát, mert már 100 felett vannak, és ez az állapot kezd tarthatatlan lenni.

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a blogomat, és velem tart könyves utazásaim során, annak is, csak egyszer járt itt, vagy véletlenül tévedt ide, és esetleg itt ragadt, de akkor is, ha nem.

Mindenkinek sikerekben, egészségben és jó olvasmányélményekben gazdag, boldog(abb) új évet, és sok erőt, kitartást kívánok!

Könyves évzáró – 2021 számokban és élményekben” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. De jó kis összegzés lett, jó volt olvasni! :) Gratula a Kindle-höz, jó szolgálatot fog tenni / tesz, tényleg kényelmesebb a vaskos kötetek olvasása így. ;) Jujj, Anna Karenina telefonon olvasva… :O :S
    Nagyon-nagyon örülök, hogy a Strike sorozat így betalált nálad!
    Hajrá jövőre az utolsó szakvizsgával, biztosan ügyes leszel, és ha túl leszel rajta, lehet nagyobb iramban is fogyasztani az otthoni olvasatlanokat. ;)
    Nahát, Az időutazó feleségén én is meglepődtem, hogy nem olvastad, szerintem is nagyon profilba illő, remélem tetszeni fog!
    Szuper olvasmányokat 2022-re!

    Kedvelés

    1. Köszönöm, pedig nem volt sok időm megírni… :D Na, igen, nem tudom, az agyam mely szeglete találta jó ötletnek az Anna Kareninát telefonon elolvasni, nem semmi volt.

      Rowling egyszerűen nem tud olyat írni, amit ne imádnék, de ez a sorozat szó szerint feldobta a 2021-es évemet. Amikor mindent utáltam, vagy nagyon rossz kedvem volt, elég volt csak kinyitni valamelyik kötetet, és sokkal jobban éreztem magamat, tényleg nagy-nagy kedvenc lett. Biztos meg fog még jó néhány újraolvasást érni, az első kötetet pont ma este fejeztem be másodjára. Kicsit lemaradtam vele, amikor megjelent, valahogy engem nem kapott el a hype, nem is tudom, miért vártam ilyen sokáig, biztos, hogy többet egy Rowling könyvvel sem követem el ezt a hibát.

      Köszönöm, igyekszem nem túlstresszelni a vizsgát, de sajnos talán már kicsit egészségtelen és túlzó módon szorongok vizsgaszituációban, de meglesz ez is, csak az előtte lévő pár hét kész borzalom. Két évet adtam magamnak egyébként, hogy feldolgozzam az itthoni olvasatlanokat, hát majd kiderül, sikerül-e, lehet kicsit túlságosan optimista vállalást tettem. :D

      Én is nagyon klassz könyveket kívánok neked 2022-re! :)

      Kedvelés

      1. Ismerős ez a túlzott vizsgastressz és szorongás, én is ilyen vagyok sajnos… Drukkolok, és szuper lesz, ha már túlleszel rajta! :)
        Hú, két év biztos nem lenne elég nekem az olvasatlanjaimhoz :D És csak gyűlik, gyűlik, bár tény, hogy tavaly visszafogottabb tempóban gyűlt. ;)

        Rowling valóban nekem sem tud olyat írni, amit ne szeretnék, de érdekes módon én is kicsit később vágtam bele a Kakukkszóba, halogattam pár évet… Nem értem magam :D Mondjuk akkor nem kellett sokat várjak a következő részekre, az jó volt. :)

        Kedvelés

        1. Persze, amikor túl vagyok rajta, és visszanézek, nem tűnik olyan szörnyűnek, de előtte valami borzasztó… :D Az a baj, hogy folyton arra áll rá az agyam, hogy nem fog sikerülni, meg fogok bukni, pedig tudom, hogy nem így van, sőt, még csak rossz jegyeket sem szoktam kapni, de mégis az a rohadt szorongás nagyon megkeseríti a tanulási időszakot.

          Nekem sem biztos, hogy elég lesz két év, ezt inkább amolyan motivációként állítottam fel, hogy legyen már valami keret, és inkább azt olvassam, ami megvan itthon, és ne vásároljak annyi új könyvet, aztán úgy lőttem be, hogy kb. két év alatt el tudom olvasni őket, de lehet, hogy aztán három vagy négy lesz belőle. Tavalyelőtt tartottam egy szortírozást, kiválogattam, amit már biztosan nem fogok elolvasni, egy részét eladtam, egy részét a könyvtárnak adtam, de még azért így is sok minden maradt, mert a legtöbb azért érdekel, csak hát hangulatolvasó vagyok. Neked hány olvasatlan könyved van? Számontartod?

          Na, igen, én is sokáig tologattam a Kakukkszót, de milyen jó, hogy rögtön hozzájutottam a következő részhez… Most viszont már remegek a hatodikért. :D

          Kedvelés

          1. Pacsi, dettó! Régen az egyetemen még az A vizsga előtt is már a worst-case scenariokat játszottam le magamban… :) Kitartás!
            Persze, értem, jók az ilyen keretek amúgy! Csak én annyi könyvet halmoztam fel, hogy sose érek a végére… :D De mindig át is nézem én is, és szanálok, eladom stb., hozzád hasonlóan. Mégse fogy annyira… :)
            A molyon vezetett “várólista” az kb. lefedi az itthoni olvasatlan várakozóimat, aszerint most épp 436! :D

            Én lehet, hogy majd újrázok kicsit a hatodik Strike előtt. ;)

            Kedvelés

            1. Akkor ráakadtam szorongó vizsgatársamra. :) Nem jó ez, de ezt gyökeresen megváltoztatni szerintem nem lehet, csak finomítani rajta, mert ez alkati kérdés, ilyen az alaptermészetünk. Érdekes egyébként, hogy az egyetemen még nem stresszeltem ennyire. Már akkor is szorongtam, és volt, hogy majd’ elájultam vizsga előtt, de nem volt ilyen mértékű, mint most, és vizsgától is függött, mennyire akadtam ki. Ez a szakvizsga ezerszer nehezebb megmérettetés, mint bármilyen egyetemi vizsga volt, biztos ez az oka. Meg ugye itt már munka mellett a saját szabadidőmet és pénzemet áldozom erre, míg egyetemen az volt a főállásom, hogy tanulok és vizsgázok. Köszönöm, igyekszem az utolsó előtt már nem annyira pánikolni, tanulva az első két esetből.

              Hú, hát én azt hittem a száz valahány darab könyvem soknak számít, de megelőztél, ez nem semmi szám! :D Mondjuk az is segít, hogy itt Pesten nincs annyi helyem hova pakolni a könyveket, a nagy részük még mindig otthon van vidéken a szüleimnél, szóval alaposabban átgondolom, mit hozok haza.

              Ne aggódj, egyszer úgyis el fog fogyni, mindig azt mondogatom, majd nyugdíjas korunkban elolvasunk mindent, amire előtte nem volt időnk. 436 könyvre tényleg nem lenne elég néhány év, mert hát úgysem tudja az ember megállni, hogy csak azt olvassa, amit otthon megvan. Én csak biztatni tudlak az újrázásra, én az első részt már kétszer olvastam el, de ez tipikusan az a sorozat, amit azonnal kezdenél újra, amikor befejezted. Jó olvasást, ha ismét nekiveselkedsz! :)

              Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s